November 2-3. Boldog kari - part two

November 2.

Hátszóval megesett az első szállodai karácsonyozás. A móka már reggel elkezdődött oly módon, hogy a reggeli felszolgálásához mindenkinek fel kellett venni egy karácsonyi sapit. Volt is nagy választék, az egyszerű mikulássapkától kezdve a Merry Christmas feliratú piros cowboykalapon át az olyan csodálatos fejfedőkig, mint amilyet például én is kiválasztottam magamnak. Az enyém egy igazán kényelmes plüssből készült kalapocska volt ami ráadásul még zenélt is, ha megnyomtam rajta egy gombot. Egészen pontosan így nézett ki:

 

Igen igen, egy kémény amiből kilógnak a télapó lábai. Gondoltam, hogyha már hülyét csinálunk magunkból, csináljuk komolyan. Egy egyszerű kis mikulássapka olyan snassz. Nade ez. Ez valami csodás. Nemde?

Volt még egy hasonló ebből a kategóriából, de ott télapó lábak helyett egy hóember meg egy fenyőfa állt ki az ember fejéből. És természetesen az is zenélt. De azt sajnos Attila lenyúlta...

Már vártam, hogy legyen valami konfliktus Ruth-szal, mert nincsen annál komikusabb, ha két ember idióta karácsonyi sapiban üvöltözik egymással. De sajnos ez a programpont elmaradt. Pedig láttam ám, hogy Ruth már folyamatosan figyeli, hogy csinálok e valamit amibe beleköthet. De én, mint tudjátok jófiú vagyok, úgyhogy nem talált fogást rajtam. Bár megkérdezhette volna, hogy "nyuszika, mért van sapka a fejeden?". De nem tette. Viszont vacsora előtt, amikor előkészítettük az éttermet a vendégeknek, Mike-ra ráüvöltött, hogy mért NINCS sapka a fején. Amikor még egy darab vendég nem volt az étterem közelében... Szóval nemcsak engem talál meg mindig a hülyeségeivel. Ez megnyugtató.

Visszatérve a reggelihez. Kellemes karácsonyi muzsikát hallgathattak a vendégek táplálkozás közben. Elgondolkodtam, hogy majdnem két hónap múlva - amikor tényleg karácsony lesz - milyen szinten lesz elegem ezekből a kellemes karácsonyi muzsikákból... Nem hiszem, hogy addigra képes leszek átérezni a meghitt karácsonyi hangulatot. Mesélték is Beáék, hogy tavaly December 24-én csak estefelé jutott eszükbe, hogy hohhóó Karácsony van. Aztán dolgoztak tovább. Szóval meghitt volt a javából.

Amúgy a reggeli teljesen átlagos volt a kalapokat, meg azt leszámítva, hogy néhányan Merry Christmas-szel köszöntötték az étterembe érkező vendégeket Good Morning helyett. Szégyellem, de valahogy nekem November 2-án erre nem állt rá a szám. De azért - hogy én is hozzájáruljak a hangulatteremtéshez - néha benyomtam a gombot a satyimon, és az egyszólamú "We wish you a merry christmas" dallamra szolgáltam fel a kaját, az öreglányok nem kis örömére.

Takarítás közben sajnos meg kellett válnom a sapkától. Nehezen viseltem a dolgot, de szerencsére sikerült nagyobb lelki sérülés nélkül túltennem magam az ügyön.

Mikor kész voltam elmentem az immáron második angolórámra, ahol csoda történt. Láttam egy szép lányt. Élőben. Először mióta itt vagyok. Természetesen nem a skót nemzet büszkesége volt a kisasszony. Oroszországból érkezett, mert a barátja itt dolgozik, és hát a szerelem nagy úr...

Este elkezdődött az igazi Karácsony. Mindenkinek bekészítettünk egy-egy crackers-t az asztalára. A crackers-ről lehet, hogy csak én nem tudtam eddig micsoda, de azért elmesélem. A formája egy szaloncukorhoz hasonlít, csak ez kicsit nagyobb, és az a lényege, hogy meg kell húzni a két végét, amitől pukkan egyet, és a belsejéből előbukkan a meglepi. A meglepi pedig nem más, mint egy papírkorona (amit a vendégek fel is vettek, miközben tömték a buksijukat), egy cetli valami megható karácsonyi idézettel, vagy jókívánsággal a következő évre vagy tudomisén, illetve valami apró ajándék. Olyasmi, mint amilyen a Kindertojásban szokott lenni. Bea elmesélte, hogy ilyen Crackers-t a Tescoban is lehet kapni, többféle árkategóriában, annak függvényében, hogy milyen értékű ajándék van benne.

Amúgy ez a cucc imígyen néz ki:

Tehát Crackers-öket bekészítettük. Meg a szokásos menü táblácskák helyett, cuki kis papírtekercseket helyeztünk az asztalkákra és kezdődhetett is a vacsora. Mikor a vendégek sorra helyezkedtek el az asztaloknál, a kívülálló azt gondolhatta volna, hogy háborús övezetbe érkezett úgy durrogtak a crackers-ök. Mi meg eközben mosolyogtunk szépen, fejünkön ismét a karácsonyi satyesszal. Sőt a lányok még kaptak egy-egy szalagot is. Olyasfélét amilyet a szépségkirálynők szoktak kapni. Csak ez piros volt és Merry Xmas felirat volt rajta Miss Universe helyett.

A vacsora a szokásos rend szerint zajlott. Mondjuk a vendégek átérezték a Karácsony feelinget, mert szinte mindenki pulykát rendelt. Amikor a lányok befejezték a rendelések felvételét Számi kérdezte, hogy na miből mennyi lesz. 96 db pulyka, 1db édes savanyú csirke. Ezzel eldőlt az is, hogy mit fogunk másnap ebédelni...

A desszertek felszolgálásánál Mike felvette végre a Mikulás jelmezt (merthogy ő a kinevezett Mikulás, valószínűleg azért, mert ő a legnagyobb darab mindannyiunk közül). Az egyetlen probléma, hogy innentől kezdve én már nem tudtam aktívan követni az eseményeket, mert épp a moslékgyűjtögető-evőeszközpolírozó munkakörre lettem beosztva a konyhába, amit a desszertek felszolgálásánál kell elkezdeni. De állítólag annyi történt csak, hogy Mike/Mikulás nagy Hohohhoo-zás közepette karácsonyi sütiket kínált a vendégeknek. 

Vacsora után a vendégsereg átvonult a bárba, ahol nem sokkal később elkezdődött az est igazi fénypontja: a staff - fejükön a sapikkal, illetve Mike télapójelmezben - bevonult a bárba és Elénekelt pár karácsonyi dalocskát a vendégeknek. Ebben a mókában még Brian is részt vett, természetesen mikulássapkával a fején. Én viszont a konyhában felejtettem magam (egészen véletlenül), úgyhogy várnom kell még egy hetet arra, hogy én is együtt énekelhessek a többiekkel. Amúgy jó volt ez így, mert végre előbb fejezhettem be az evőeszközök törölgetését, minthogy elkezdtek volna pattogni, hogy nincs elég a terítéshez...

Hát szóval így zajlik minálunk egy karácsony.

November 3.

Karácsony után Scottish Night. Ez a program erre a napra. De én szabadnapos vagyok, úgyhogy meg kell elégednem egy hét alatt egy ünnepléssel...