2011. október 12., szerda

Szeptember 28-30. - A kiképzés vége

Drága olvasóim, ezennel elérkezett az idő, hogy megszülessen eme világhírű blognak az utolsó bejegyzése. Valójában már két hete hazaérkeztem és bevetettem magam a pesti főiskolás gyerekek életébe, éppen ezért nem is volt nagyon időm méltóképp lezárni a blogot, de tudom hogy ezt illenék megtenném, így hát most meg is teszem... Kezdjük az utolsó skóciai napok élményeivel...


Szeptember 28.


Megérkezett az új lány Lengyelországból. Kedves kis teremtésnek tűnt, de több nem derült ki róla. Igazság szerint már nem is nagyon foglalkoztatott a dolog. Mert minek?


Délután lejátszottuk Andrewal az utolsó, mindent eldöntő snooker mérkőzésünket, amit kemény küzdelem árán megnyertem. Aztán persze próbált magyarázkodni, hogy az összesített állásban ennek ellenére nem én vagyok a jobb, de nem számít. Mert én vagyok a jobb! Hahaha


Este a kanadai csoport miatt majdnem sokkot kaptam. Amikor megérkeztek a napi kirándulásról, hosszú tömött sorban rohamoztak meg a bárban. Na nem mintha inni akartak volna bármit is. Jég kellett. Sok-sok jég. Mindenki vitte fel a szobájába, hogy a saját kis üccsikéjét tudja iszogatni... Azt tudni kell, hogy nem egy McDonald's méretű jégmasinával rendelkezem a bárban, tehát a készlet nem kifogyhatatlan. Kénytelen voltam hát maximalizálni az egy főre kiadható jég mennyiségét egy pohárnyi mértékegységben. Végülis nagyobb felzúdulás nélkül megúsztam a dolgot és még jegem is maradt az este végére.


Amúgy a jégsokkot leszámítva elég szimpatikusnak tűntek ezek a kanadai formák. A karót nyelt angolokhoz, az alkesz skótokhoz és a tahó, alkesz észak-írekhez képest elképesztő mértékűnek hatott a változás. A legtöbbjük meglehetősen közvetlen és kedves volt. Volt olyan például, aki amikor megtudta, hogy magyar vagyok lelkesen egy "szervusz"-szal köszöntött, majd szintén magyarul megkérdezte hogy vagyok... Aranyos volt. Mesélte ez a fickó, hogy annak idején focizott és játszottak a Honvéd ellen és csúnyán kikaptak...


Persze sokat számított az is a kanadaiakkal kialakított jó viszonyomban, hogy a borravaló adási kultúrájuk is meglehetősen különbözik az angolokétól. Vagyishogy nekik van... Két nap alatt annyit kaptam, mint máskor egy jobb héten. Csak, hogy pozitív élménnyel záródjon a pályafutásom.


Este búcsúbuli. Kaptam sok-sok meglepit. Az egyik legkedvesebb például Lynnsey volt személyesen, aki a tiszteletemre ellátogatott ismét Obanbe.






És persze egy flakon Flash tisztítószer (a Mr Muscle felirat senkit ne tévesszen meg), ami a legjobb cucc a fürdőszobatakarításhoz... Ez volt az egyik utolsó adag belőle, mert épp ebben az időben tértünk át egy újfajta cuccra...


Skót óvszer kollekció...


Készül az üdvözlőlap. Nekem.


M formájú csillagszóró és Lilla első osztályú sütikéje.




Megjött az ünnepelt a kemény munkából.


A híres haknibetyárra, Norman Skinnerre (alias Stormin Norman) utal a doboz... Volt is benne egy príma DVD a "művész úrtól".


Jonel, akinek ez szintén a búcsúbulija volt, mert ő is velem együtt távozott.


A régen látott jópajtások így örülnek egymásnak.






És ha már képek, akkor itt van még néhány a híres nevezetes deep fried mars bar buliról:






Az a barna izé a sült Mars csoki.






Mikrofonséró paróka..


Szeptember 29-30.

Az utolsó két napom. Nem volt egyszerű. Pakolás, utolsó munkanap, szomorkodás, lóvé bezsebelése, búcsú. Ezek a dolgok tették ki az időm nagy részét.

Aztán 30-án kora reggel bevágódtunk a Attila kocsijába és irány Glasgow. Volt még egy kis időnk vásárolgatni, így hatalmas szerencsémre meg tudtam venni a régóta áhított citromsárga Nike cipőt. Csak hogy a történetem happy enddel végződjön...

Ezután Bea és Attila eldobtak a reptérre és a buli ténylegesen véget ért...

***

Ennyi volt. Egy év. Az elején sokat gondolkodtam, hogy kell-e ez az egész világvége kaland nekem, de már a válasz egyértelmű: kellett... A sok-sok szívás ellenére nem bántam meg, és összességében nagyon jól éreztem magam.

És hogyan tovább?... Még két év suli... Közben gondolkozom mi legyen a következő állomás... Majd megírom!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Máté!
    Az elejétől rendszeres olvasója vagyok a blognak és végig imádtam:)
    Tök jó, hogy egy klassz csoporttal tudtad zárni az évet. Egy kis ejnye-bejnye, hogy pont az utolsó bejegyzés lett ilyen rövid, pont ezért mihamarabbi életjelet kérnek kedves olvasóid:D
    Minden jót és sok sikert a suliban!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Hello,
    én ennyit még nem nevettem blogon szerintem soha, főleg az első hónapok bejegyzésein!
    Köszi!!
    Vűrjuk a folytatást ;)
    sara

    VálaszTörlés
  3. Köszi a kaland megosztását!
    Jó sulit, aztán majd jelezd ha újra útra kelsz, és megosztod a történetét.
    Évi

    VálaszTörlés