Január 2.
A kiképzés folytatódott. Délután öttől bár. Ami persze ugyanúgy magában foglalja a vacsoránál való felszolgálást, mint a megszokott general assistant meló. Csak ilyenkor pakolászás, terítés, takarítás, alvás helyett a pult mögött kell állni éjszakáig. Ami jó móka. Kár, hogy másnap fél hatkor volt kelés egy jó kis strip-day okán. De ami ennél is nagyobb kár, hogy nem nagyon volt alkalmam gyakorolni a valódi báros melót, mivel annyi vendég volt, hogy a mosogatógépről csak akkor néztem föl, amikor körbementem begyűjteni a piszkos poharakat. Ez van. Minden kezdet nehéz.
Január 3.
Igazi jóféle hardcore strip. A tizenkét szobámból tizenkettőt kellett kipuceválnom. Kipuceváltam. Jó sokáig tartott.
Este nem jött új csoport hál' istennek. És másnap sem. Ergo mindenki szabadnapot kapott. Mit lehet ilyenkor tenni: irány Glasgow! Shoppingtúra!
Január 4.
Utaztatok már több mint két órát öten egy kétajtós sportkocsiban? Nem azért mondom, hogy siránkozzak, hogy egy sportkocsiban kellett utaznom két órát, de bevallom kedvem lenne siránkozni. Míg Daniela, Bea, Attila, Suzy és Michael előző este vonattal zúztak Glasgowba és egy szállodában töltöttek egy éjszakát, addig mi (a többiek) úgy gondoltuk, hogy nem költünk szállodára, inkább elvitetjük magunkat Andrewal, mert neki van kocsija. A kétajtós sport. A lényeg az, hogy túl közeli viszonyba kerültem a hátsó ülésen Ferivel meg Gudjonnal, de ami még ennél is rosszabb, hogy a plafonnal is. Váltásban mindig más ült középen. És aki középen ült, az garantáltan nem tudta felemelni a fejét, mert hát közel volt a plafon. Ez van. Túl éltük.
Most mesélhetnék egy keveset Glasgowról... De istenbizony semmit nem tudok Glasgowról. Gyakorlatilag három utcán jártam, ahol a legtöbb bolttal találkozhattam. Egyébként meg kell, hogy mondjam, isteni dolog shoppingolós plázacicának lenni. Most először próbáltam életemben, de esküszöm bejött. Le is csréltem gyorsan a ruhatáram egy részét...
Ismét Gudjonnak sikerült a legnagyobbat alakítania. Közölte, hogy el kell mennie fodrászhoz majd lelépett... Mikor visszatért a haján nem sok változás látszott, ám nagy vigyorral újságolta el, hogy mennyire király fodrásznál volt. Masszírozták a fejét hajmosáskor, megkínálták kávéval-teával és (idézem) már csak egy jó szopás hiányzott. Mindezt negyven fontért. Összehasonlításként elárulom, hogy én legutoljára hat fontért vágattam le a hajam. Igaz, nem volt hajmosás, nem volt kávé, orális szex meg aztán pláne nem, de legalább levágták a hajam.
Azért, hogy a kulturának is adózzunk, este meglátogattuk a Horse Shoes nevezetű bárt, ami arról nevezetes, hogy a (állítólag) itt van Európában a (most már csak) második leghosszabb pult. Mondjuk tényleg hosszú volt. De kacskaringós is, úgyhogy kis helyen is elfért.
Hazafelé elkezdtem lengyel nyelvleckét venni a gps-től, mert nagyon megtetszett, hogy lengyelül úgy van, hogy "második", hogy "trutyi". Ja meg ha már itt tartunk, a "csipa" pedig pinát jelent lengyel testvéreinknek. Puszilom a Hooligans frontemberét!
A kocsi hátsó ülésén a helycserés támadást Tyndrumban ejtettük meg, így tehát volt szerencsém megismerkedni egy újabb Highland Heritage hotellel. Legalábbis a toalettjével. Ugyanis a Royal hotel WC-jében volt szerencsém pisilni. Bár nem tudom, hogy ez kit mennyire érdekel...
Amúgy hazaértünk épségben. Ennek örömére megosztom veletek a legújjabb kedvenc számomat, amit a kocsiban ötször meghallgattunk, mert annyira adja:
Különösen a "jiaaa, ahahaaaa" részt kedvelem...
Január 5-8.
Hát kicsit összefolytak az elmúlt napok. Már mindenki nagyon várja a 16-át amikor haza megyünk. Dolgozgatunk azért. Nem sokat, mert a szállodában kevesebb, mint hatvan vendég leledzik. Részemről minden nap végzek a takarítással ebéd előtt, így sok-sok szabadidőm van. Bárban sajnos nem dolgoztam mostanában. Bár tegnap úgy volt, hogy csak fél kilenckor kezdek ott, de végül Anja beteg lett, így Bea báros lett én meg Bea lettem a vacsoránál, ezért utána már nem kellett mennem a bárba. Ma meg szabad délutánom van. Holnap meg szabadnapom. Úgyhogy egy darabig nem fog befejeződni a kiképzésem. Lehet, hogy csak márciusban.
Egyébként a bárról jut eszembe: mióta együtt dolgoztam szilveszterkor Ruth-szal, azóta egészen megkedvelt. Legalábbis a múltkor arra vetemedett, hogy reggel nemhogy visszaköszönt, hanem előre. Ráadásul a nevemen szólított. Aszondta "Good Morning Mate!". Mióta itt vagyok, ilyet nem tett. Nemhogy velem nem, senkivel. Jó Ferivel igen, de odavan Feri csodálatos alkarjáért. Az nem számít.
Na szóval ezek a dolgok estek meg velem mostanában. Még lehet, hogy egyszer-kétszer még jelentkezek hazaruccanásom előtt. Ha meg nem, akkor otthon találkozunk.
jófej ez a Gudjon
VálaszTörlés