December 26 - Január 2. - B. Újév

December 26.

Alex ismét kanos hangulatba került estére: nagyban törölgettem az evőeszközöket, amikor megjelent és mosolyogva, nagy élvezettel szemlélte ahogy dolgozom. "Akarsz segíteni, Alex?" kérdeztem én mire kis töprengés után azt találta mondani, hogy "ha te meztelenül dolgozol, akkor segíthetek"... Hmmm, hát végül nem éltem a lehetőséggel.

December 27.

Mióta itt vagyok, ilyen borzalmas napom nem volt, mint ez. Alapból fáradt voltam, mert éjjel muszáj volt Gettómilliomost néznem a TV-ben, így még jobban idegesített, hogy egyszerűen mindenki kezd itt bekattanni. Brian mindenkit baszogatott, Ruth még mindig élt. Egy szóval szar nap volt. Nem is fecsérlek több szót rá.

December 28.

Szabadnap. A legjobbkor. 

December 29.

Egy átlagos nap volt ez is, ám estére kaptam egy akkora boldogságfröccsöt az arcomba, hogy kedvem lenne piros betűs nappá kineveznem ezt a 29-ét. Bea amikor a recepción dolgozott, talált az asztalon egy üdvözlőlapot. Ebben az üdvözlőlapban Brian gratulál Ruth új munkájához és sok sikert kíván neki. Tehát ha minden igaz, drága Ruth-unk nem tér vissza hozzánk a szünet után... Kedvem lett volna megölelni Attilát, amikor ezt elmesélte nekem.

Azért nem éljük bele túlságosan magunkat a helyzetbe, mert szerintünk ilyen hozzáállással és személyiséggel nem sokáig fogják eltűrni az új munkahelyén és akkor tuti visszajön. De talán mégsem.

December 30.

Bevásároltunk egy rakat piát meg minden jót a szilveszteri bulira. A szilveszteri bulira, aminek helyszínéül ismét az én szobámat neveztük ki.

Ezek után úgy kezdtük az esti melót, hogy lélekben már mindenki a másnapi bulin pörgött. Egy darabig én is. Egészen addig a pontig, amíg Brian oda nem jött hozzám és közölte, hogy "Máté, holnap a bárban fogsz dolgozni Anjaval és Ruth-szal". "Mi? Brian, ugye csak viccelsz?"... Nem viccelt...

December 31.

És eljött a 2010-es esztendő utolsó napja. Nap közben teljesen átlagos volt minden, leszámítva azt, hogy karácsony után most ismét pezsgőt kaptak reggeli mellé a vendégek. Ezt komolyan nem fogom soha megérteni. Hogy lehet reggel kilenckor pezsgővel indítani? Nem emberek ezek.

Este átlagos Scottish Night-os vacsora, majd az étterem rendbetétele oszt csókolom. Mindenki ment a szobámba bulizni én meg mentem a bárba poharakat mosogatni.

Az estém egyik fénypontja az volt, amikor az asztalokról gyűjtöttem be a piszkos poharakat és a kezemben tartott tálca hirtelen megbillent és - esküszöm, mint egy filmben - pont abban a pillanatban hallgatott el a zene, amikor nagy robajjal a teli tálca tartalmának nagy része a földre hullott. Százhúsz részeg nyugdíjas tapsolt és újongott egyszerre, miközben én összeszedtem a földről a poharakat, amikből megjegyzem, egy sem tört össze. A műsor végén meghajoltam, majd fejvesztve visszamenekültem a pult mögé. 

Pár ultra humoros vendég ezután elkezdte visszahordani a saját üres poharait, majd az igazán jófejek még meg is jegyezték, hogy "Inkább visszahoztam én. Az a biztos".

Nem sokkal éjfél előtt Brian magához rendelt, a kezembe nyomott egy kurva nagy doboz tüzijátékot, majd elindultunk a partra. Nincs jobb érzés amikor az ember elegáns cipővel a lábán térdig süllyed a part menti tengeri zöldségben. Mondjuk Brian meg skótszoknyában meg fehér térdzokniban tolta ugyanezt... Nade a lényeg az, hogy azonkívül, hogy innetntől kedve csurom vizes zokniban kellett tovább dolgoznom, hogy sikerült elhelyeznünk a tüzijátékokat a megfelelő pontokra. Halleluja.

Éjfélkor már ismét a bárban voltam. Visszaszámlálás, lufik koccintás rendben. Ölelés, puszi, "Boldog újévet" Annától rendben. Ölelés, puszi, "Boldog újévet" Ruthtól azannya! Ölelés, puszi, "Boldog újévet" egy rakat vadidegen nyuggertől what's a fuck?! Én elhiszem, hogy kurva közvetlenek, meg kurva részegek vagyunk, de hogy mért jó ez...

Éjfél után a vendégsereg kivonult a partra, hogy kiélvezzék a tüzijátékot, ha már annyit szenvedtem vele. Itt végre találkoztam a haverkákkal is és boldog újévet kívánhattam nekik. Ezen kívül, öt perc alatt annyi alkoholt tölthettem magamba, amennyi alkoholt öt perc alatt magába tud tölteni egy ember. Majd a srácok vissza a szobámba én meg vissza a bárba.

Új év alkalmából Ruth meglepően kedves volt. Még szendvicset is csinált. Igaz nem nekem, hanem Anjának, de ha már ott voltam megkínált engem is. Sőt még cigivel is megkínált. Hát nem egy angyal?

Körülbelül kettőig kellett a bárban élveznem az új év kezdetét, majd - miután egy kotta részeg tatát, aki már kétszer belezuhant a karácsonyfába a haknibetyárkával közösen felcipeltünk a szobájába - már mehettem is bulizni.

A szobám addigra olyan gusztustalanul nézett ki, hogy arra nincs szó. Piák kiborítva a padlószőnyegre, chips szétszórva mindenfelé és természetesen kurva sok konfetti meg lufi (Andrew mániája). Természetesen mindenki tök részeg, sőt a társaság egy része (Suzy, MIchael) már csicsikál. Gyors alkoholpótlás ismét, majd irány az óceán! Ahogy előe sejtettem, csak Gudjon volt annyira faszagyerek, hogy csobbant velem. Szóval megvolt az első fürdés az óceánban. Nem is volt annyira hideg...

Mikor visszamentünk a szobába, megint megtapsoltak a vendégek. A lounge ablakából ugyanis látták páran az akciónkat, így mikor vissza felé mentünk, hatalmas örömújongással fogadtak. Azt hiszem lassan én leszek az Alexandra sztárja.

A fürcsi akció után mindenki elhúzott aludni, kivéve Gudjon meg én, mert elhatároztuk, hogy eljött az idő, hogy ismét rápróbáljunk a helyi discora. Sajnos nem lett a dologból semmi, mert - mint megtudtuk a rendőrbácsiktól - új év ide vagy oda, kettőkor mindennek be kell zárnia. Így hát elindultunk hazafelé. Útküzben még szembejött velünk egy bevásárlókocsi, amivel váltott szereposztásban még rallyztunk egy keveset, majd ténylegesen végetért a party... Emlékezetes szilveszter volt.

Január 1.

Ébredtetek már szeméttelepen? Én még nem, de esküszöm tudom milyen érzés. Mikor kinyitottam a szemem és körbetekintettem a szobámban arra gondoltam, hogy egy szeméttelep sem lehet sokkal rosszabb ennél.

Fél tízkor kellett csak kezdenünk. Sosem fogom elfelejteni azt a zombi fejet, amivel Feri aznap dolgozott... Ő volt az akit a legjobban megviselt a 2010-es esztendő búcsúztatása. Szerencsétlen, úgy csinálta a vendégeknek az új évi szenyákat, hogy közben támaszkodnia kellett a pultra, hogy ne dőljön el.

Én tök jól voltam, miután előző este nem volt lehetőségem hulla részegre innom magam. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a szabadidőmben egyedül takaríthattam össze a mocskot a szobámból, amiben nem is én buliztam. Daniela közölte, hogy ő szívesen segít, csa "ne maaaa". Köszi drága, aludjál te még egy éjszakát egy szarkupac tetején. Pff. 

Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gudjon végül végigszaladt egy porszívóval a szobán, de én így is délután négyig szoptam a takarítással, úgy hogy előtte még a vendégekét is ki kellett ganéjoznom.

Én voltam tehát az egyetlen, aki délután nem aludt, majd ezek után közölte Brian, hogy este az éttermi munka után ismét tiszteletemet kell tennem a bárban... "De mért megint én?". "Terveim vannak veled, Máté"... 

Azt nem árt tudni, hogy Anja nemtomhányhónapos terhes, és a szünidő után egy darabig nem fog visszatérni, tehát szükség lesz egy bárosra. Namármost két lehetőség van: Brian vagy bárosnak akar engem, vagy helyettes bárosnak, aki akkor bározik, amikor a báros szabadnapos. Érteeed?

Szóval újév alkalmából elkezdődött a bárossá való kiképzésem. Éljen-éljen! Szakmai előmenetelem megállíthatatlan... És remélhetőleg a túlóráimról sem felejtkezik meg Brian bácsi...

Január 2.

Az elmúlt napok tíz-tizenkét órázásai után Brian végre normális munkarend szerint osztott be: normális báros munkarend szerint. Tehát délután ötkor kezdek és dolgozom minimum éjfélig. A kiképzés tehát folytatódik.