Október 1. - Working class hero

Előre leszögezem, hogy nem fogok ilyen gyakran irkálni mert egy idő után valószínűleg nem sok újdonság fog velem történni, de amíg van mit virtuális papírra vetnem, addig nem fogom vissza magam. Úgyis láttam, hogy már négy rendszeres olvasóm van... 

A fogaskerekek elkezdtek teljes fordulatszámon pörögni.

Ezen a napon Michael padavanja voltam, aki egyelőre inkább tűnt egy gépnek, mint emberi lénynek. Michael egyébként az egyik szlovák kollégám, akit - ahogy sejtem - nem így hívnak valójában. Ahogy engem sem Mattnak hívnak valójában, de itt mindenkit egyből angol néven elkeresztelnek, hogy ne legyen gond. Mondjuk szerintem Mattnek lenni elég cool. Hi I'm Matt! A hi egyébként itt nem "háj" hanem "hájja". Hát ja.

Szóval Michael egy gép. A reggelinél még nem is igazán tűnt fel, de amikor elkezdtük takarítani a szobákat, ő olyan tempót diktált, hogy csak néztem. Azaz néztem volna, ha lett volna rá időm. De nem volt. Dolgozni kellett, mint állat. 22 szobát kellett megcsinálnunk. Ha majd egyedül fogom csinálni, nem lesz ennyi, de az elejére nem árt egy kis szopatás.

Először rohanás végig az összes szobán. Piszkos csészék és törölközők begyűjtése,szemetesek ürítése. Majd ismételt rohanás végig az összes szobán. Ágyneműigazítás. És kezdődhet is a takarítás.

Fürdőszoba:

tükör, zuhanyzót (vagy kádat) takaró üveglapok tisztítása, WC és zuhanyzó (vagy kád) kimosása, padló felnyalása

Szoba:

portörlés, kávé-tea készlet feltöltése, tiszta csészék bekészítése, földről piszok felszedése (hogy ne kelljen porszívózni. pedig kéne. úgyhogy pssszt)

Ez a menet. Michael azt mondta egy szoba 5perc. Én azt mondtam bazdmeg. De amikor fél3kor végeztünk egy-fél2 helyett, akkor rá kellett döbbennem, hogy tényleg javítanom kell az átlagsebességemen. Pedig így is elfáradtam durván.

Houskeeping progi után döglődés. Este hattól vacsi. Először dolgoztam egyedül, segítők nélkül. Mondjuk amikor nagyon elbénáztam az időt, besegítettek páran az én asztalaimnál is.

Ha már így belejöttem leírom a vacsoráztatás menetét is. Hátha valakit érdekel.

Első lépés

Berallizok a vendégek közé a zsúrkocsimmal, amin az előételek vannak. "Good evening! What would you like for starter?" Ez még nekem is megy. Aztán odaadom amit kérnek. Levest merek, salátát osztok meg ilyenek. Aztán megkínálom őket zsömlével és jöhet a következő asztal.

Második lépés

Begyűjtöm a piszkos tányérokat, csekkolom az asztalszámot. Míg ugyanis a vendégek tömik az előételt, pár emberkének az a feladata, hogy felvegye a rendeléseket és felírja egy cetlire, hogy hányas asztal mit kér. A konyhában meg kitűzik, hogy hányas asztal mit eszik. 

Szóval asztalleszedés és számcsekkolás után zúzok be a konyhába, cetlit letépem és üvöltöm a konyhásoknak, hogy mi kéne ha vóna. Aztán spuri vissza az asztalhoz a kajával. És így tovább.

Vacsora végeztével megtapasztalhattam egy sokkal viccesebb munkakört, mint az előző napi reggelihez való terítés volt.

Kötény, gumikesztyű fel, mosogatóba be, várni a piszkos edényt. Ez így rendben is volna. De amellett, hogy öntöm a moslékot a kukába, dobálom az evőeszközöket egy vödörbe, a tányérokat meg a mosogatóba külön figyelmet kellett fordítanom a zöldséges tálakra. Az azon található főtt krumplit ugyanis egy külön edénybe kellett gyűjtenem. Megkérdeztem Lillától, hogy ezt mért kell. Azt mondta, hogy a konyhán felhasználják... Ekkor vágott mellbe a tudat, hogy előző nap valami rakottkrumpli szerű izét kaptunk ebédre kolbásszal. a kolbász gondolom a reggeli maradéka lehetett. Basszus, mért nem a vendégeket etetik ezzel? Amiről nem tudnak, az nem is fáj.

A konyhamalac project után evőeszközöket kellett fényesítenem. Michael szerint túl lassú voltam... Lehet benne igazság, mert a végén már rajtam kívül hárman csinálták az én feladataimat. Vizes kancsók kiürítése, zsúrkocsik tisztítása és telepakolása a reggelihez szükséges cuccokkal, maradék szószok visszaöntése az edényekbe. Éééés ennyi. Fél kilenc. Vegetálás a TV előtt. Alvás.

Lesz ez még így se (?)...

Szeptember 30. Első munkanap

Reggel egy jégveremben ébredtem és nem értettem mért. Aztán rájöttem. A fűtés csak naponta egyszer-kétszer kapcsolódik be pár órára. Zsírkirály. Majd megszokom.

A munka

Megkaptam a szépséges egyenruhámat. Szép piros ing, nyakkendő, sőt még nadrág is. Ha tudtam volna előre, otthon hagyom a sajátomat és lehet, hogy úgy nem lett volna túl nehéz a tatyóm.

Mivel nekem tanulnom kell, együtt dolgoztam Lillával, aki ahogy a neve is elárulja szintén magyar. Nagyon türelmes volt és mindenben segített, és mindent elmondott nekem magyarul, úgyhogy a nyelvgyakorlást még nem tudtam elkezdeni, de legalább megértettem mit kell csinálnom.

Reggel nyolctól reggeliztetés. Bejön a rengeteg nyugdíjas (itt csak azok vannak), aztán mindenki az előre kiírt feladatát végzi. Én nekem először csak toastot, meg zsömlét kellett kínálgatnom a vendégeknek. Gondolom azért mert azt nem nagyon lehet elrontani. Utána azért felszolgáltam is. Megkérdeztem mit kérnek a hatalmas választékból (bacon, tojás, hal, paradicsom, kolbász) oszt kivittem nekik. That's all.

Reggeli után az én napi feladatom egy kis étkészlettörölgetés volt. Csillogott-villogott az összes, és már tették is fel a vacsorához.

Éppen kész lettem és már öltözhettem is át a szobák takarításához. Lilla ebben is segített az "új fiúnak". Szerintem annyira nem örült, hogy miattam egy-két órával tovább húzódott a munkaidő, de azért jól viselte.

Szóval megtanultam szakszerűen szobát takarítani, wc-t pucolni, ágyneműt helyrerakni meg hasonló finomságokat. Ja meg azt, hogy a Highland Heritage szállodacsoport ágyneműibe csak a nagyon bátrak feküdjenek bele. Soha (értsd SOHA) nem húzzák át az ágyneműhuzatot. Két lepedőt adnak (azokat turnusváltáskor cserélik), úgyhogy akinek kedves az élete, feküdjön be a két lepedő közé és a lepedő-ember-lepedő szendvics tetejét fedje csak le taharóval! Jó, hogy ezt én csak az első itt töltött éjszakám után tudtam meg.

Takarítást után szünet vacsoráig. Ezalatt elvittek a magyar illetve szlovák munkatársaim megmutatni a várost. A tescot, a pubokat, illetve egy helyet a kikötőnél, ahol mindenféle nyers tengeri izét ehettem volna. Egyelőre lélekben még nem álltam készen, meg amúgy is spórolnom kell, mert soká kapom meg az első fizumat. Egészen pontosan jövő hét hétfőn, ahogy Brian a menedzser-góré-atyaúristen elmondta. Meg azt is megtudtam tőle, illetve a munkatársaimtól, hogy azért annyit nem fogok keresni mint amennyire számítottam, mert lmégiscsek levonnak valami adófélét, amit ugyan visszaigényelhetek elvileg, de Attila és Bea (a magyar pár) akik kábé ezer éve itt vannak, azt mondták, hogy ez egy szinte lehetetlen vállalkozás. Ők kábé fél éve beadták a szükséges papírokat, de eddig semmi... Mindegy, a legrosszabb esetben is kapok hetente százhatvan fontot, úgyhogy csak elleszek valahogy. Meg ha itt tudnék maradni a szerződésem lejártáig, kapnék egy rakat bónusz money-t egyben. Asszem hétszáz fontot vagy ilyesmi. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Amúgy a fizetésem az itteni árakhoz képest, nem túl magas. Mondjuk ez a hely olyan mint nálunk Siófok. Az árakat nem az átlagemberek, hanem a turisták pénztárcájához igazítják.

Esti vacsora hasonlóan ment,  mint a reggeli. Mindenki megkapja a feladatát, aztán csinálja. Felszolgáltam, tányérokat leszedtem,  majd az volt a személyre szabott feladatom, hogy az összes étkészletet begyűjtsem az asztalokról és feltegyem helyettük ami a reggelihez szükséges.... És ez hasonlóan fog menni minden nap. Napi tíz óra meló, heti egy szabadnap plusz egy szabad délután... Tehát ha netán valaki azt gondolta, hogy lesz lehetőségem végigturistázni egész Skóciát, ki kell hogy ábrándítsam. Nem lesz.

Szeptember 29. A kezdet

Naszóval elkezdődött a móka. Csupa izgalom az első pillanattól fogva.

Reptér: a bőröndöm - a galád - amibe igyekeztem bepakolni egy évre két kilóval meghaladta a 20kilós álomhatárt. A Ryanair kedves alkalmazottja nem viccel: plusz kilónként 20 euro. Köszi apa!:)

Repülőút rendben. Egy óra késés rendben. Egyetlen baki, hogy pont egy százhúsz kilós skót asszonyság érezte úgy hogy mellettem a helye és térfogatánál fogva bele kell másznia az intimszférámba. Néha azért átengedhette volna a karfát nekem is. Grrr. 

Késés ide vagy oda, éppen sikerült elérnem a buszomat. Príma emeletes busz. A bkv is vehetne párat.

Első élmény: a tiszteletemre kisüt 5percre a nap és rengeteg tehén legelészik mindenhol. Ha nincs ló, jó a tehén is.

Első sokk: milyen nyelven beszél a buszsofőr?? Kizártnak tartom, hogy az angolhoz bármi köze is lenne. Azt hiszem ezzel a furcsa idegen nyelvvel azt hiszem még lesznek problémáim...

Buszozás a skót felföldön: király. A buszvezető nyomja mint az állat a szerpentínen, ráadásul az út bal oldalán. A marha. Ezt is meg kell majd szoknom, mert a végén elütnek egy zebránál. 

Amúgy gyönyörű a vidék, amennyire a busz ablakából meg tudtam ítélni. Mivel fényképezőgépem egy darabig biztosan nem lesz, kénytelen leszek szavakba önteni a látványt: Út mellett kristálytiszta folyó, mellette hatalmas, meredek hegyoldalak amikről apró erek formájában zubog le a víz. A hegyek tetejét felhő takarja és mindezt megvilágítja a túloldalon éppen előbukó Nap. Eléggé adtaaa!

Útközben áthaladtunk Dalmallyn, úgyhogy volt szerencsém megnézni a szállodát is amiben majdnem dolgoztam. Hát tényleg para hely. A szálloda ugyan szép, de tényleg semmi sincs ott. emberek se, házak se, semmise. Gondoltam ennél csak jobb lehet Oban.

Megérzésem nem csalt. Voltak házak, voltak emberek, sőt még tesco is. Első ránézésre látszott, hogy egy igazi turista célpont ez a hely. A kikötőnél szálltam le a buszról, és pár helyi lányka segített nekem megtalálni a drága Alexandrát, azaz a helyet ahol dolgozni fogok. Mondjuk nem volt nehéz, mert csak végig kellett sétálnom a parton pár száz métert és már meg is találtam a tengerre néző kis vityillót, ahol el fogok tölteni néhány hónapot.

 

A szálloda

Hamar kiderült, hogy a kollégáim között még négyen magyarok, úgyhogy egyből rá kellett jönnöm, hogy nem fogom megúszni, hogy időnként magyarul szóljanak hozzám. Bár rögtön szóltak, hogy a patkány (így nevezik az egyik recepciós hölgyet, aki egyébként a menedzseren kívül az egyetlen skót alkalmazott) előtt véletlenül se szólaljak meg magyarul mert ki fog nyírni.

 Amúgy mindenki tök segítőkész volt. Egyből kaptam vacsit is. Na mit? Hát fish and chipset. Felkészítettek, hogy a sültkrumplit itt egy életre meg fogom utálni. Hiszem, ha látom.

Megkaptam a szobámat is. ideiglenesen egy egyágyas szállodai szobát. Állítólag később át fognak költöztetni, a szálloda mellett található házikóba, ahol a többi alkalmazott lakik. Akik között egyébként van lengyel, szlovák, magyar, ecuadori sőt még afrikai is. Amúgy itt majdnem mindenki párban van. Az egyik magyar lány együtt van a lengyel fiúval, két másik magyar egymással van együtt, két szlovák pedig szintén egymással. Nekem egyelőre maradt a Tv a szobámban. Aztán majd én is szerzek valami dögös szobatársat. Állítólag jövő héten érkezik egy svájci lány...