Reggel egy jégveremben ébredtem és nem értettem mért. Aztán rájöttem. A fűtés csak naponta egyszer-kétszer kapcsolódik be pár órára. Zsírkirály. Majd megszokom.
A munka
Megkaptam a szépséges egyenruhámat. Szép piros ing, nyakkendő, sőt még nadrág is. Ha tudtam volna előre, otthon hagyom a sajátomat és lehet, hogy úgy nem lett volna túl nehéz a tatyóm.
Mivel nekem tanulnom kell, együtt dolgoztam Lillával, aki ahogy a neve is elárulja szintén magyar. Nagyon türelmes volt és mindenben segített, és mindent elmondott nekem magyarul, úgyhogy a nyelvgyakorlást még nem tudtam elkezdeni, de legalább megértettem mit kell csinálnom.
Reggel nyolctól reggeliztetés. Bejön a rengeteg nyugdíjas (itt csak azok vannak), aztán mindenki az előre kiírt feladatát végzi. Én nekem először csak toastot, meg zsömlét kellett kínálgatnom a vendégeknek. Gondolom azért mert azt nem nagyon lehet elrontani. Utána azért felszolgáltam is. Megkérdeztem mit kérnek a hatalmas választékból (bacon, tojás, hal, paradicsom, kolbász) oszt kivittem nekik. That's all.
Reggeli után az én napi feladatom egy kis étkészlettörölgetés volt. Csillogott-villogott az összes, és már tették is fel a vacsorához.
Éppen kész lettem és már öltözhettem is át a szobák takarításához. Lilla ebben is segített az "új fiúnak". Szerintem annyira nem örült, hogy miattam egy-két órával tovább húzódott a munkaidő, de azért jól viselte.
Szóval megtanultam szakszerűen szobát takarítani, wc-t pucolni, ágyneműt helyrerakni meg hasonló finomságokat. Ja meg azt, hogy a Highland Heritage szállodacsoport ágyneműibe csak a nagyon bátrak feküdjenek bele. Soha (értsd SOHA) nem húzzák át az ágyneműhuzatot. Két lepedőt adnak (azokat turnusváltáskor cserélik), úgyhogy akinek kedves az élete, feküdjön be a két lepedő közé és a lepedő-ember-lepedő szendvics tetejét fedje csak le taharóval! Jó, hogy ezt én csak az első itt töltött éjszakám után tudtam meg.
Takarítást után szünet vacsoráig. Ezalatt elvittek a magyar illetve szlovák munkatársaim megmutatni a várost. A tescot, a pubokat, illetve egy helyet a kikötőnél, ahol mindenféle nyers tengeri izét ehettem volna. Egyelőre lélekben még nem álltam készen, meg amúgy is spórolnom kell, mert soká kapom meg az első fizumat. Egészen pontosan jövő hét hétfőn, ahogy Brian a menedzser-góré-atyaúristen elmondta. Meg azt is megtudtam tőle, illetve a munkatársaimtól, hogy azért annyit nem fogok keresni mint amennyire számítottam, mert lmégiscsek levonnak valami adófélét, amit ugyan visszaigényelhetek elvileg, de Attila és Bea (a magyar pár) akik kábé ezer éve itt vannak, azt mondták, hogy ez egy szinte lehetetlen vállalkozás. Ők kábé fél éve beadták a szükséges papírokat, de eddig semmi... Mindegy, a legrosszabb esetben is kapok hetente százhatvan fontot, úgyhogy csak elleszek valahogy. Meg ha itt tudnék maradni a szerződésem lejártáig, kapnék egy rakat bónusz money-t egyben. Asszem hétszáz fontot vagy ilyesmi. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Amúgy a fizetésem az itteni árakhoz képest, nem túl magas. Mondjuk ez a hely olyan mint nálunk Siófok. Az árakat nem az átlagemberek, hanem a turisták pénztárcájához igazítják.
Esti vacsora hasonlóan ment, mint a reggeli. Mindenki megkapja a feladatát, aztán csinálja. Felszolgáltam, tányérokat leszedtem, majd az volt a személyre szabott feladatom, hogy az összes étkészletet begyűjtsem az asztalokról és feltegyem helyettük ami a reggelihez szükséges.... És ez hasonlóan fog menni minden nap. Napi tíz óra meló, heti egy szabadnap plusz egy szabad délután... Tehát ha netán valaki azt gondolta, hogy lesz lehetőségem végigturistázni egész Skóciát, ki kell hogy ábrándítsam. Nem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése