Október 1. - Working class hero

Előre leszögezem, hogy nem fogok ilyen gyakran irkálni mert egy idő után valószínűleg nem sok újdonság fog velem történni, de amíg van mit virtuális papírra vetnem, addig nem fogom vissza magam. Úgyis láttam, hogy már négy rendszeres olvasóm van... 

A fogaskerekek elkezdtek teljes fordulatszámon pörögni.

Ezen a napon Michael padavanja voltam, aki egyelőre inkább tűnt egy gépnek, mint emberi lénynek. Michael egyébként az egyik szlovák kollégám, akit - ahogy sejtem - nem így hívnak valójában. Ahogy engem sem Mattnak hívnak valójában, de itt mindenkit egyből angol néven elkeresztelnek, hogy ne legyen gond. Mondjuk szerintem Mattnek lenni elég cool. Hi I'm Matt! A hi egyébként itt nem "háj" hanem "hájja". Hát ja.

Szóval Michael egy gép. A reggelinél még nem is igazán tűnt fel, de amikor elkezdtük takarítani a szobákat, ő olyan tempót diktált, hogy csak néztem. Azaz néztem volna, ha lett volna rá időm. De nem volt. Dolgozni kellett, mint állat. 22 szobát kellett megcsinálnunk. Ha majd egyedül fogom csinálni, nem lesz ennyi, de az elejére nem árt egy kis szopatás.

Először rohanás végig az összes szobán. Piszkos csészék és törölközők begyűjtése,szemetesek ürítése. Majd ismételt rohanás végig az összes szobán. Ágyneműigazítás. És kezdődhet is a takarítás.

Fürdőszoba:

tükör, zuhanyzót (vagy kádat) takaró üveglapok tisztítása, WC és zuhanyzó (vagy kád) kimosása, padló felnyalása

Szoba:

portörlés, kávé-tea készlet feltöltése, tiszta csészék bekészítése, földről piszok felszedése (hogy ne kelljen porszívózni. pedig kéne. úgyhogy pssszt)

Ez a menet. Michael azt mondta egy szoba 5perc. Én azt mondtam bazdmeg. De amikor fél3kor végeztünk egy-fél2 helyett, akkor rá kellett döbbennem, hogy tényleg javítanom kell az átlagsebességemen. Pedig így is elfáradtam durván.

Houskeeping progi után döglődés. Este hattól vacsi. Először dolgoztam egyedül, segítők nélkül. Mondjuk amikor nagyon elbénáztam az időt, besegítettek páran az én asztalaimnál is.

Ha már így belejöttem leírom a vacsoráztatás menetét is. Hátha valakit érdekel.

Első lépés

Berallizok a vendégek közé a zsúrkocsimmal, amin az előételek vannak. "Good evening! What would you like for starter?" Ez még nekem is megy. Aztán odaadom amit kérnek. Levest merek, salátát osztok meg ilyenek. Aztán megkínálom őket zsömlével és jöhet a következő asztal.

Második lépés

Begyűjtöm a piszkos tányérokat, csekkolom az asztalszámot. Míg ugyanis a vendégek tömik az előételt, pár emberkének az a feladata, hogy felvegye a rendeléseket és felírja egy cetlire, hogy hányas asztal mit kér. A konyhában meg kitűzik, hogy hányas asztal mit eszik. 

Szóval asztalleszedés és számcsekkolás után zúzok be a konyhába, cetlit letépem és üvöltöm a konyhásoknak, hogy mi kéne ha vóna. Aztán spuri vissza az asztalhoz a kajával. És így tovább.

Vacsora végeztével megtapasztalhattam egy sokkal viccesebb munkakört, mint az előző napi reggelihez való terítés volt.

Kötény, gumikesztyű fel, mosogatóba be, várni a piszkos edényt. Ez így rendben is volna. De amellett, hogy öntöm a moslékot a kukába, dobálom az evőeszközöket egy vödörbe, a tányérokat meg a mosogatóba külön figyelmet kellett fordítanom a zöldséges tálakra. Az azon található főtt krumplit ugyanis egy külön edénybe kellett gyűjtenem. Megkérdeztem Lillától, hogy ezt mért kell. Azt mondta, hogy a konyhán felhasználják... Ekkor vágott mellbe a tudat, hogy előző nap valami rakottkrumpli szerű izét kaptunk ebédre kolbásszal. a kolbász gondolom a reggeli maradéka lehetett. Basszus, mért nem a vendégeket etetik ezzel? Amiről nem tudnak, az nem is fáj.

A konyhamalac project után evőeszközöket kellett fényesítenem. Michael szerint túl lassú voltam... Lehet benne igazság, mert a végén már rajtam kívül hárman csinálták az én feladataimat. Vizes kancsók kiürítése, zsúrkocsik tisztítása és telepakolása a reggelihez szükséges cuccokkal, maradék szószok visszaöntése az edényekbe. Éééés ennyi. Fél kilenc. Vegetálás a TV előtt. Alvás.

Lesz ez még így se (?)...