Szeptember 29. A kezdet

Naszóval elkezdődött a móka. Csupa izgalom az első pillanattól fogva.

Reptér: a bőröndöm - a galád - amibe igyekeztem bepakolni egy évre két kilóval meghaladta a 20kilós álomhatárt. A Ryanair kedves alkalmazottja nem viccel: plusz kilónként 20 euro. Köszi apa!:)

Repülőút rendben. Egy óra késés rendben. Egyetlen baki, hogy pont egy százhúsz kilós skót asszonyság érezte úgy hogy mellettem a helye és térfogatánál fogva bele kell másznia az intimszférámba. Néha azért átengedhette volna a karfát nekem is. Grrr. 

Késés ide vagy oda, éppen sikerült elérnem a buszomat. Príma emeletes busz. A bkv is vehetne párat.

Első élmény: a tiszteletemre kisüt 5percre a nap és rengeteg tehén legelészik mindenhol. Ha nincs ló, jó a tehén is.

Első sokk: milyen nyelven beszél a buszsofőr?? Kizártnak tartom, hogy az angolhoz bármi köze is lenne. Azt hiszem ezzel a furcsa idegen nyelvvel azt hiszem még lesznek problémáim...

Buszozás a skót felföldön: király. A buszvezető nyomja mint az állat a szerpentínen, ráadásul az út bal oldalán. A marha. Ezt is meg kell majd szoknom, mert a végén elütnek egy zebránál. 

Amúgy gyönyörű a vidék, amennyire a busz ablakából meg tudtam ítélni. Mivel fényképezőgépem egy darabig biztosan nem lesz, kénytelen leszek szavakba önteni a látványt: Út mellett kristálytiszta folyó, mellette hatalmas, meredek hegyoldalak amikről apró erek formájában zubog le a víz. A hegyek tetejét felhő takarja és mindezt megvilágítja a túloldalon éppen előbukó Nap. Eléggé adtaaa!

Útközben áthaladtunk Dalmallyn, úgyhogy volt szerencsém megnézni a szállodát is amiben majdnem dolgoztam. Hát tényleg para hely. A szálloda ugyan szép, de tényleg semmi sincs ott. emberek se, házak se, semmise. Gondoltam ennél csak jobb lehet Oban.

Megérzésem nem csalt. Voltak házak, voltak emberek, sőt még tesco is. Első ránézésre látszott, hogy egy igazi turista célpont ez a hely. A kikötőnél szálltam le a buszról, és pár helyi lányka segített nekem megtalálni a drága Alexandrát, azaz a helyet ahol dolgozni fogok. Mondjuk nem volt nehéz, mert csak végig kellett sétálnom a parton pár száz métert és már meg is találtam a tengerre néző kis vityillót, ahol el fogok tölteni néhány hónapot.

 

A szálloda

Hamar kiderült, hogy a kollégáim között még négyen magyarok, úgyhogy egyből rá kellett jönnöm, hogy nem fogom megúszni, hogy időnként magyarul szóljanak hozzám. Bár rögtön szóltak, hogy a patkány (így nevezik az egyik recepciós hölgyet, aki egyébként a menedzseren kívül az egyetlen skót alkalmazott) előtt véletlenül se szólaljak meg magyarul mert ki fog nyírni.

 Amúgy mindenki tök segítőkész volt. Egyből kaptam vacsit is. Na mit? Hát fish and chipset. Felkészítettek, hogy a sültkrumplit itt egy életre meg fogom utálni. Hiszem, ha látom.

Megkaptam a szobámat is. ideiglenesen egy egyágyas szállodai szobát. Állítólag később át fognak költöztetni, a szálloda mellett található házikóba, ahol a többi alkalmazott lakik. Akik között egyébként van lengyel, szlovák, magyar, ecuadori sőt még afrikai is. Amúgy itt majdnem mindenki párban van. Az egyik magyar lány együtt van a lengyel fiúval, két másik magyar egymással van együtt, két szlovák pedig szintén egymással. Nekem egyelőre maradt a Tv a szobámban. Aztán majd én is szerzek valami dögös szobatársat. Állítólag jövő héten érkezik egy svájci lány...