2010. december 26., vasárnap

December 22-26. - Macóka Karácsonya

Ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek boldogságos Karácsonyt meg amit akartok!

December 22.

Boldogságos nap volt ez, mert egy fél strip-day után mindenki szabad délutánt, illetve a következő napra szadab délelőttöt kapott, annak örömére, hogy a következő csoport egy nappal az előző távozása után érkezett.

Így tehát délutánra mindenki elhúzott a szállodából (beleértve Briant és Ruth-t is) és szabadon garázdálkodhattunk az épületben. A szabadon garázdálkodás első lépéseként birtokunkba vettük a konyhát, és csapatépítő tréning gyanánt közösen készítettük el az aznapi vacsorát, tehát gulyáslevest és fasírtot... Najó igazából Feri főzött és mi meg segítettünk neki... Azaz én leginkább csak idegesítettem, mert lusta voltam segíteni, viszont nagy volt a szám.

A végeredmény elnyerte a többség tetszését, ami mondjuk nem akkora meglepetés, miután hónapok óta csak szemetet ettünk, de igaz, ami igaz, Ferike jót főzütt.

A vacsora után aztán beindult az igazi előkarácsonyi állatkodásunk. Először is kezünkben sörrel befoglaltuk a lounge-ot, mert ekkora királyok vagyunk. Itt kell megjegyeznem, hogy egy sör után professzionális snookerjátékossá váltam. Majd minden golyó odament, ahova szerettem volna, hogy menjen, amitől kissé idegesek lettek az ellenfeleim... Nem ezt szokták meg tőlem...

Következő állomás: természetesen Markie! Whisky, sör, sör, whisky... Majd az igazán kemény gyerekeknek házibuli a szobámban. Erről a házibuliról legyen elég annyi, hogy másnap egy ágyban (egy takaró alatt) ébredtem Gudjonnal... Ne tessék megilyedni, ruha volt rajtunk. De akkor is.

December 23.

Erről a napról sokat nem tudnék mesélni. Alvás, ebéd, alvás tovább, új vendégek érkezése, vacsoráztatás, alvás. Nem szívesen voltam ébren, mert akkor nagyon fájt a buksifejem... Viszont az esti alvás előtt még volt egy boldog pillanatom: új évad How I met your mother a Tv-ben! Király!

December 24.

Az első meglepetés a Jézuskától: az ablakomon jégvirágok... Belül... A legjobb barátom (a hősugárzóm) reggelre elsugározta magát az örök vadászmezőkre. Élt kevesebb, mint két hónapot.

Következő meglepetés: a konyha úszik. A pároló izé kilyukadt. Azóta nem értem, hogy honnan szerzett embert Brian December 24-én, hogy megjavítsa, de valahogy sikerült neki... Kétszer... Ugyanis délután mégegyszer jött a Jézuska és elárasztotta ismét az egész konyhát vízzel. Mondanom sem kell, innentől kezdve Brian hangyányit ideggyenge állapotba került.

A délutáni pihenőidőmet a hősugárzó vadászat töltötte ki. Azaz első körben kísérlet a döglött hősugi cseréjére. Ami nem olyan egyszerű, ha az ember elveszti a cucc papírjait. Szerencsére Ferinek is ugyanolyanja volt, mint nekem, így az ő papírjaival nagyobb esélyjel indultam (még úgy is, hogy azokon szerepelt, hogy egyszer már visszacserélte, ugyanis az is megdöglött már egyszer)... Végül simán visszacserélték volna, ha lett volna még a boltban. De természetesen nem volt. Nembaj, legalább a tíz fontomat visszakaptam, majd irányba vettem a tescot. Ahol a karácsonyi egy óra bolyongás után sem találtam egy nyamvadt hősugit... De végül, mikor már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy a világ végén fogok szarrá fagyni és megdögleni, megpillantottam egy angyalt (egy nagy kopasz skót szekust) a karácsonyi forgatagban. Ez a drága angyal mentette meg az életemet azzal, hogy a raktárból előkavart nekem egy tesco gazdaságos hősugárzót. Életemben nem örültem még ennyire tesco gazdaságos terméknek, mint abban a pillanatban....

Vacsoráztatás előtt ezerszer látotott Jóbarátok rész ment a TV-ben, ami most új értelmet nyert számomra. Emlékeztek, amikor Rachel hálaadásnapi desszertet süt, de mivel összeragadnak a lapok, két különböző ételt süt egybe és az édességbe marhahús kerül? Namármost ez a két étel nem volt más, mint a Triffle éééés a Shepard's pie! Tudjátok a fincsi gyümölcszselés vanilíapudingos édesség, meg a minden húst bele, krumplipürés mocsok, amikről korábban már meséltem. Hihhetetlen.

A vacsoráztatás maga volt a kínszenvedés. Összekavartam a kis buksimban, hogy az étterem melyik oldalára vagyok beosztva, és ahogy említettem Brian ideggyenge volt aznap, nem kis lebaszást kaptam tőle. Ezután már az is az én hibám volt, hogy véletlenül leesett egy cetli a tábláról ahova a rendeléseket szoktuk akasztani, így az az asztal akinek a rendelése volt azon a bizonyos cetlin, kicsit később kapta meg a vacsoráját... Nembaj, munka után legalább kaptam egy nagy doboz csokit a Highland Heritage atyaúristenétől Brian közvetítésében. Tudjátok, afféle karácsonyi meglepi... Ekkor realizáltam, hogy mivel is töltöttem idén a szentestémet. Isteni volt.

December 25.

Az igazi kőkemény szopás napja! Karácsonyi reggeli, karácsonyi ebéd, karácsonyi svédasztalos vacsora. Nem nekem. A vendégeknek. Közben villámgyors szobatakarítás meg efféle finomságok. Mondjuk nekem még egy szavam sem lehet, mert volt vagy három óra szabadidőm napközben (amit Andrewal okosan edzéssel töltöttem, hogy estére biztosan járni se tudjunk), viszont akik a konyhában voltak (Szvámi, Attila, Feri) gyakorlatilag tizennégy órát egyhuzamba végigdolgozhattak. Boldog kari.

Este félhullán boldogan tértem nyugovóra arra gondolván, hogy soha többé nem kell felvennem azt a rohadvány karácsonyi sapkát, amiben időnként már az ájulás szélén voltam, amikor a jól befűtött étteremben (kandalló) szolgáltam fel azokat a kurva pulykákat a drága vendégeknek.

December 26.

Az van ma.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szórakoztatóan írsz. Tetszik, hogy a negatív dolgokból is poént csinálsz:)).

    VálaszTörlés
  2. az egyetlen módszer a túlélésre :)

    VálaszTörlés