Az első szabadnapom. Kelés ebéd előtt. Bár ez mostantól teljesen természetessé fog válni. Valahogy majd csak sikerül megszoknom.
Kaja után segítettem költözni Javier-nek és egyúttal érzelmes búcsút vettem a king size ágyamtól és szétválasztottam a kis drágámat alkotó két ágyat egymástól.
A délutánom nagy része netezésből és jóbarátok nézésből állt, majd vacsora után még benéztem a bárba Beához, hogy frissen tartsam az amúgy sem túl magabiztos tudásomat, amit előző este szereztem meg.
Este, hogy hódoljunk az általam bevezetett új szabálynak (miszerint az én szabadnapjaimon kötelező a pubozás, mert nekem esélyem sincs, hogy máskor menjek), páran lenéztünk a Markie's-ba
 |
| Attila két honfitársnőnk társaságában, akik szintén a közelben dolgoznak valami szállodában |
 |
| Lynnsey (Dél-Afrika) és Melanie (Svájc) a két kölcsönlány Dallmallyból |
Itt jegyezném meg, hogy Melanie és én majdnem ugyanakkor kezdtünk el dolgozni a Highland Heritage-nél, és ugye nekem először azt mondták, hogy Dalmallyban fogok dolgozni, neki meg azt, hogy ő Obanben, ennek ellenére pont a fordítottja következett be... Egyikünk sem tudja mi volt a csere oka, de látnotok kellett volna Melanie fejét, amikor megtudta, hogy miattam kell Dalmallyban dolgoznia Oban helyett... Azt mondta utál.
 |
| Lynnsey, Gabi (a már említett honfitárs) és egy skót szépség, aki bemutatkozott ugyan, de valahogy nem jegyeztem meg a nevét |
Március 21.
Az első ember aki szembejött velem ébredés után a rég nem látott Alex volt. "Este együtt leszünk a bárban. Remélem tudod, hogy neked meztelenül kell dolgoznod." "Persze drágám, ez természetes".
Igazán szeretem az efféle információcseréket Alex-szal. Bár ezután mégjobban elkezdtem félni az esti közös munkánktól...
...Ami végül be sem következett. Néha beküldte Lynnsey-t vagy Beát segíteni, de amúgy hagyta, hogy egyedül szívjak. Végülis ez is egy módja annak, hogy beletanuljon az ember a szakmába.
Nagy meglepetésemre egyedül is egész korrektül sikerült végigcsinálnom a dolgot nagyobb fennakadások nélkül. Nem is lehettem nagyon béna, mert pár öreglány ismét rám kattant, mint a régi szép időkben. Az egyik csak az unokáját akarta elvetetni velem, a másik meg egyből saját magának akart. Esküszöm, a legjobb csajozós munka az enyém. Ha a nyolcvan éves mámikák lennének a zsánereim, arany életem lenne.
Rájöttem, hogy a felszolgálás azért hiányzik egy picit. Mondjuk bárosként is részt veszek a vacsoránál, de míg a többiek az előételeket szervírozzák, addig nekem a főétel rendeléseket kell felvennem, aztán amikor a többiek a főételeket szervírozzák, nekem csak annyi a dolgom, hogy a zöldséges tálakat pakolgassam az asztalokra. Ami elég foscsi meló szerintem. Egyedül a desszertek felszolgálásába csatlakozok be, de az nem olyan jó fless, mint a nagy tányérokkal rohangálni. Hát ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése