Elmentünk napközben shoppingolni Andrewal, Attilával és Ferivel, mert közelgett Bea szülinapja és rá kellett készülnünk erre a nemes napra ezzel-azzal. Szerencsére Andrewt kivételesen sikerült lebeszélnem a konfettiről, amivel szilveszterkor csúnyán pórul jártam, amikor ugyebár az én szobámban volt házibuli, míg én dolgoztam. Akkor nekik jutott a party, nekem meg a konfetti szanaszét a szobámban. Megmondtam, hogy ilyet többet nem akarok.
Andrew elvitt minket a szokásos tescon kívül egy városszéli nagykereskedésbe is. Olyasmi, volt mint a metro, csak a raktár feeling itt kicsit erősebben volt jelen. Már napok óta vágytam egy jó kólára, úgyhogy (mivel itt olcsó volt) vettem 24 üveggel. Kisebb kiszerelés nem volt. Sebaj, jó lesz csajozni: "Gyere fel bébi a szobámba, van a hűtőmben 24 üveg kóla!". Most komolyan, melyik nő tudna ennek ellenállni? Bár igazándiból ez a felhívás így hangzana korrektül: "Gyere fel bébi a szobámba, van a hűtőmben 24 üveg kóla, meg egy duci spanyol srác akinek be nem áll a szája!". Lehet, hogy ez már nem annyira megnyerő. Ez van.
Shoppingolás után keménykedtünk egy kicsit Andrewboy-jal. Tudjátok, emelgettük a súlyokat, csak úgy férfiasan.
Valahogy így:
És közben Javier...
...csak beszélt, beszélt, beszélt...
Ja meg itt van még néhány iszonyat keménykedős kép, amik később készültek ugyan, de épp idevágnak:
 |
| Ekkor már Javier is bevonta magát. Rá is fér. |
Este elöntötte a boldogság a szívemet, mert vacsoránál rendesen felszolgálhattam, ahelyett, hogy megint csak a hülye zöldségeket pakoltam volna az asztalokra. Ez az egyetlen előnye annak, hogy most mindig két-két Strip-day van egymás után (ugyebár addig amíg a Royal ki nem nyit). Mert így amikor új csapat érkezik, akkor már itt van a régi is, és a kavarás miatt, mindig készenlétben kell lennem, hogy a bárban ki tudjam szolgálni a vendégeket. Ezért nem kezdhetek bele a zöldségpakolásba, mert az teljes embert kíván. Viszont a felszolgálást bármikor felfüggeszthetem, mert azt mások is csinálják párhuzamosan velem, így amikor a bárba kell tipliznem, az élet nem áll meg...
Március 25.
Munka kezdés hajnalok hajnalán kilenckor. Strip-dayeken ezentúl mindig kilenckor fogok kezdeni, ami az én helyzetemben kábé olyan, mint régen a reggel hat volt. Nem tudtam meg pontosan, hogy ezeken a napokon mit fogok csinálni a jövőben, mert ez a mostani strip speciálisra sikeredett nekem. Elvileg ilyenkor ki kell majd mosnom a sörös hordókat a sörcsappal összekötő csöveket, meg mosodáznom kell egy kicsit, meg befejeznem a terítést az étteremben. Most viszont ehelyett meg kellett terítenem az egész éttermet, aztán az első emelet összes szobájában a falakat (!) kellett portalanítanom. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ugrálok a szobában mint egy gumilabda és csapkodom a falat egy törölközővel. Erre azért volt szükség mert egy vendég panaszkodott, hogy milyen porosak a falak. Isteni meló volt.
Este bár. Úgy felidegesített az egyik sörcsap, hogy kedvem lett volna szétverni a berendezést. Gyakorlatilag csak hab jött belőle, ami miatt a vendégek engem csesztettek, hogy milyen béna volt. Jeleztem Briannek a problémát. Azt mondja ne aggódjak, csak rossz a széndioxid palack, amire rá van kötve. De semmi gáz, mert a másik sört meg azért tudom olyan könnyen csapolni, mert az is rossz palackra van kötve, ezért abban meg kevesebb a bubi a kelleténél. Hát szuper. Ha ez a helyzet, akkor máris nyugodtabb leszek. Pff.
Munka után rohanás a Markie-ba, hogy elcsípjem a szülinapi party végét. Előtte bekukkantottam a szobámba, amit természetesen megint úgy hagytak hátra maguk után a drága kollegák, mint valami rohadvány szemétdombot.
Végül a pubozás feledtette minden bánatomat és egy igen jó bulit csaptunk. Aztán Lynnseyvel és Melanie-val toltunk még egy jó kis afterpartyt a hotelnél, mert másnap mindketten szabadnaposak voltak. Állítólag hangosak voltunk. Legalábbis másnap egy vendég hosszasan panaszkodott Briannek. De megúsztuk komolyabb lecseszés nélkül, úgyhogy gond egy szál sem.
Íme néhány kép a buliból by Ferike:
 |
| Ekkor én még dolgoztam... |
 |
| Bea, Lynnsey és a bolgár séf, aki egy darabig helyettesíti Számit |
 |
| Csopikép: Michael, Melanie, Lynnsey, Lilla, Bea, Andrew, Attila, Gury (vagy valami ilyesmi. úgy kell ejteni, hogy Güri) és Javier. |
Március 26.
Enyhe másnapossággal indult a nap, de mivel éjjel legény voltam, nappal is annak kellett lennem. Ennek jegyében egész nap nem csináltam semmit, így az esti munka kezdetére valóban ismét legény lettem a gáton (azaz a bárban). Jó, az elején voltak problémáim. De csak olyan apróságok, hogy letörtem a kasszában az egyik kis bütyköt ami leszorítja a papírmanit. De ügyesen visszacelluxoztam, úgyhogy Briannek egy szava sem lehetett ezután. Nem is volt. Sőt, amikor bekukkantott hozzám, irtózatosan meglepődött, hogy a szokásos mosatlan pohár halmaz és a pult mögött sorakozó tizenöt fős vendégsereg helyett rend és gördülékenyen folyó munka fogadta. Meg is jegyezte, hogy talán tényleg képes vagyok rendesen csinálni ezt a melót.
Már arra is volt időm, hogy egyes, erre fogékony vendégeknek magyar nyelvleckét adjak. Az egyik bácsi ugyanis mindenképp magyarul akarta megköszönni a piáját, úgyhogy kitanítottam. Bár tizedjére sem volt képes a "köszönöm"-öt nem "kösztönöm"-nek mondani, de lényeg, hogy a szándék megvolt. A csúcs az volt, amikor már a többi vendég is elkezdte nyomatni a "kösztönöm"-özést, mert a bácsi továbbadta a tudását nekik is. Sőt Lilláék mesélték, hogy már az étteremben is nyomatták az öregek a magyartot. Ja meg Lilla azt is mesélte, hogy egyik vendég biztos benne, hogy ő meg én testvérek vagyunk. Nem is tudtam, hogy hasonlítunk. Mondjuk nóziban mindketten erősek vagyunk, de nem gondoltam volna, hogy ez elég a hasonlósághoz. Ezek szerint mégis.
Március 27.
Szabadnap. Chill out.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése