Március 13-19. - Újratöltve

És íme a várva várt folytatás. Kezdésnek egy tipikus kép rólam, azoknak akiknek nem volt szerencséjük találkozni velem ebben a szerelésben amíg otthon voltam:

És akkor ezután a kellemes felvezető után vágjunk is bele. Kezdem mondjuk onnantól, hogy március 13-án felszálltam a gépre ami a lutoni reptérig repített. Ekkor még nem az imádott Skócia volt az első számú uticél, hanem Sheffield, ahol a terveim szerint Bálint barátommal kezdtem meg az akklimatizációt, hogy rákészüljek az előttem álló fél éves "kalandra".


Március 13-14.


Este tizenegy körül érkeztem meg a reptérre, ahol volt szerencsém egy kellemes éjszakát tölteni. Aludni ugyebár nem mertem, mert túl sok volt az érték nálam, internetezni nem tudtam, mert mért is lenne a reptéren ingyenes wifi, úgyhogy kénytelen voltam megelégedni egy kis filmnézésssel és zombi üzemmódban történő fejből kinézéssel. Jó program. Hajnali ötig.


Ezután egy kellemes buszozást majd vonatozást követően megérkeztem Sheffieldbe, ahol Bálint már tárt karokkal várt. El is vitettem magam vele gyorsan kávézni, mert az alvás nélkül töltött éjszaka után olyan voltam, mint a lúgozott szar, és legalább annyi energiára volt szükségem, hogy a lakásig eljussak. A lakásig amiben nyolcan élnek együtt, és amiről az első élményem ez volt: A konyha...

Bálint azért megpróbálta menteni a menthetőt

Hát szóval ilyen az amikor nyolc ember együtt él és az éppen erre kijelölt személy elfelejt elmosogatni.


A sokkos élmény után bedőltem az ágyba és délutánig fel sem keltem...


A délutánt és a következő három napot azzal töltöttük, hogy lazítottunk, sétálgattunk a városban, iszogattunk itt-ott, szidtuk az angol időjárást és szenvedtünk, mert Bálint már eddig is meglévő hipochondriáját sikerült csúcsra járatnia így kevesebb, mint egy hét alatt körülbelül 26 féle különböző betegsége volt és természetesen mindegyik a halálos fajtákból. Ennek ellenére igen jól éreztük magunkat.


Megnéztük a várost:

...közben szexik voltunk:

 Március 15-16.


A városnézés és a lazulás folytatódott...

Épp véget ért az előadás a templomból átalakított előadóteremben...

Mivel Bálint mostanában különleges vonzalmat érez a hidak iránt, muszáj volt megörökítenünk párat:

Mondjuk ez a híd a hídban megoldás tényleg elég királyul néz ki.

Egyszer még Bálint két gyönyörűséges lakótársa is elkísért minket iddogálni.

A kollégium, ahol tavaly lakott Bálint

Március 17.


Még pár búcsúkép Sheffielről, aztán zúztunk tovább Oxfordba...

Oxford


Tizenhetedikén dél körül érkeztünk meg Bálinttal Oxfordba, ahol csatlakoztak hozzánk Laciék is.

A hihetetlen pillanat: pénzt adok valakinek. Jelen esetben Lacinak.

Neki van nagyobb orra.

Saint Patrick napi Guiness mert az akkor fél áron van.

Ly viszont tudja, hogy a Guiness annyira rossz, hogy ha fél áron van akkor sem szabad azt venni.

Oxford után Wantage, még aznap délután. Meglátogattuk Szonját, akinek köszönhetően még egyszer utoljára ehettem egy jót, a fél éves sültkrumpli-moslék diétám előtt. Meg a hajamat is levágta. Imádom.


Amúgy sajnos elég rövidre sikerült a látogatásunk, mivel este hét körül érkeztünk, és hát csak egy bulira volt idő mert másnap indulnom kellett Obanbe...

A konyhatündér

A buli után egy kellemes, pihentető 2-3 órás alvással koronáztuk meg az estét, majd reggel hétkor Bálinttal már léptünk is le. Az utazás során mély és érzelmes búcsút vettünk egymástól Bálinttal (értsd két buszon is egymás vállára dőlve aludtunk), majd Londonban külön is váltunk.


Glasgowban találkoztam Beával, Attilával és Ferivel, úgyhogy a három és fél órás vonatutat Glasgowtól Obanig szerencsére nem egyedül kellett végigszenvednem. Hanem együtt szenvedtünk. Hogy mégis mi a ráknak megyünk vissza az Alexandra prison-ba? Dehát így van ez. Minden kezdet nehéz. Pláne ha már tudod, hogy mire számíts.


Még azért Glasgowban fotózgattunk kicsit, hogy Ferivel megmutogassuk egymásnak az új gépeinket. Íme az eredmény:

Március 19.

Első munkanap. Új kollégák, új kihívások. Egyelőre van két olyan csaj, aki csak kölcsönbe van nálunk, amíg az ő szállodájuk ki nem nyit, viszont rajtuk kívül már megérkezett két új állandó kolléga is. Az egyik az izlandi delegáció utódaként egy izlandi lányka. Egyelőre a nevét még nem sikerült megjegyeznem, de majd annak is eljön az ideje. Így első blikkre azt gondolom, hogy ő nem az a típusú partyrinocérosz, amilyen Gudjonék voltak, dehát sosem lehet tudni... A másik újonc, Javier Spanyolországból. Egész jó arcnak tűnik, azonban mégsem örültem amikor Brian közölte, hogy holnap költözik hozzám. Meg is mondtam neki, hogy én nem akarok lakótársat, de azt mondta, hogy egy darabig, mindenképp ott kell laknia a srácnak, mert kell a hely. Hát kíváncsi leszek.

Amúgy megérzésem nem csalt, én vagyok az új báros. Egy szóval radikálisan vissza fognak szorulni a fekalomán bejegyzéseim. Tessék ujjongani! Más részről viszont, kicsit félek az új kihívástól. Más időbeosztásom van, mint a többieknek, nap közben sokat leszek egyedül stb. Egyébként már csak ezért sem örülök a szobatársnak: gondoljunk csak bele, végzek mondjuk éjfélkor, másnap nem kell kelnem, nézhetnék esetleg tévét meló után. Hát igen, nézhetnék. Csak a szobatársam reggel kel. Szóval már csak ez para.

És hogy milyen volt az első napom a bárban. Siralmas. Szerencsére Brian is látta, hogy egyrészt még nagyon sok mindent nem tudok, másrészt úgy be vagyok fosva mint egy nyuszi, úgyhogy betette mellém Beát kiképzőtisztnek.

Nagyon sokat segített, de ennek ellenére az elején kábé tíz perc volt amíg egy vendéget sikerült kiszolgálnom. Első lépésben meg kellett fejtenem, mit akar (isznak ezek egy csomó kevert mocskot, amiknek megvan a saját nevük). Ezután az árlistából ki kellett bogarásznom, hogy mennyi is az annyi, majd egyszerre kellett megküzdenem az idióta angol pénzérmékkel és a kasszával. Tiszta szerencse, hogy a vendégek felmérték, hogy mi a pálya így szánalomból többen is hagytak borravalót. Ha ez így folytatódik, egész kellemes kis plusz keresetre tehetek szert.

Lényeg a lényeg, az első napomat túléltem. Holnap máris szabadnapos vagyok, de eldöntöttem, hogy azért meglátogatom Beát a bárban egy kis plusz tanulás céljából. Rám fér. Aztán jövő héten jön mellém Alex. Egy darabig együtt visszük a bárt. Nem készültem rá, hogy ilyen közeli viszonyba fogok vele kerülni és remélem ő meg nem készül arra, hogy még ennél is közelebbi viszonyba fog velem kerülni.

És még egy csodálatos hír amit megtudtam. Ruth ugyan nem fordult fel, sőt még a Highland Heritage kötelékeit sem hagyta el, viszont előléptették relief manager-nek. Így csak hetente egyszer kell vele találkoznunk. Nekem ráadásul csak egy körülbelül három órás intervallumban, ami külön király. Jó, az igaz, hogy a főnököm lesz, de legalább most már lesz joga hozzá, hogy úgy viselkedjen ahogy eddig. Az úgy meg mindjárt más. És még az is szipiszuper, hogy nem nálunk fog lakni, hanem Tyndrumban. Tehát esély sem lesz rá, hogy akkor összefussunk vele, amikor nem Briant helyettesíti. Ennyi örömünk van nekünk...