Pedig lett volna mit mesélnem. Pont a családom látogatásával egy időben boldogított engem, az eddigi pályafutásom legborzasztóbb csoportja... Azaz összességében nem lett volna velük akkora probléma, de egy kedves, alkoholista, idegbeteg nő és a nyomorék édesapja gondoskodtak arról, hogy miattuk az egész csoportot elviselhetetlennek tartsam.
Büdösek voltak és ijesztőek. Ráadásul nyitástól zárásig a pultot támasztották, hogy ne unatkozzak. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy elég elfoglaltnak tűnjek ahhoz, hogy ne kelljen kommunikálnom velük.
Egyébként a nő rühellte az apját, és legfőképpen azt, hogy gondját kell viselni. Többször kért rá, hogy valami mérget is keverjek az italába, mert elege van. De nemcsak az apját akarta kinyírni, hanem néha saját magát is. Egyszer Gurynek mesélt az öngyilkossági szándékáról, meg érdeklődött, hogy vajon jó ötlet-e az óceánba vetnie magát. Gury köpni-nyelni nem tudott. Amikor elmesélte Briannek, azt a tanácsot kapta, hogy ha legközelebb is ilyesmire készül a nő, akkor csak felelje neki, hogy "that's nice!"... Azt hiszem neki is átjött, hogy nem lenne nagy kár érte.
És ami igazán széppé tette a közös hetünket, hogy minden nap én fektethettem le az apukát. Első nap ugyan megpróbálta a nő hazagurítani az apját a tolószékével, de megakadt pár söröshordó mellett, hisztirohamot kapott és ott hagyta, az apját félúton, mondván, ő ezt nem tudja csinálni... Ezután emberbaráti szeretetből én vittem el az elviselhetetlen bűzben úszó szobájába a bácsit. Hiba volt. Innentől kezdve a nő természetesnek vette, hogy az én dolgom a fater fektetése. Ecsém a vén tahó meg a cipőjét is velem vetette le...
Eközben megérkezett a két új kolléga is, akik váltották Suzyt meg Michaelt. Ők is párban vannak. Ők is Szlovákok. Lenka és Tomas. Első blikkre, helyesek-aranyosak, aztán majd meglátjuk... Persze még bénák meg lassúak. De mindenki így kezdi...
Képzeljétek vettem egy drekót. No, nemcsak azért, mert minden menő vendéglátósnak van sajátja, hanem mert új bor érkezett. És meglepő módon nem csavaros kupakja van, hanem rendes dugós. És kevésbé meglepő módon egy fia dugóhúzó sem leledzik az egész szállodában. De most már legalább nekem van...
A családi hepajt nem írom le részletesen, mert lusta vagyok. Legyen annyi elég, hogy sok helyen megfordultunk együtt, ők még több helyen megfordultak nélkülem (hiába, nekem keményen dolgoznom kellett) és apukámnak hála készült rengeteg szép kép. Úgyhogy ezek közül megosztok egy párat veletek sztorizás helyett. A teljesség igénye nélkül (alapból csak azokról a programokról tettem fel képeket, amiken én is részt vettem. Gondoltam ez passzol a blogom profiljába... Najó, igazából lusta vagyok sokat vesződni a képfeltöltögetéssel. Szorri.)
 |
| Fort William, ahol kábé ez az egyetlen tér az egyetlen látványosság. Ja meg persze az erőd. De az gyakorlatilag teljesen megsemmisült az idők folyamán. Igazából csak véletlenül találtuk meg. |
 |
| Családi idill a skóciai napfényben. |
 |
| Testvérkék. |
 |
| Pózolj a beton-kamu ágyúval! |
 |
 |
| Nevis Range. Útban a Loch Ness felé megálltunk lanovkázni egy kicsit. |
 |
| Apa és fiai a hegytetőn, a hidegben. |
 |
| Anya, apa, kilátás. |
 |
| Csecse kis kastély a Loch Ness partján. Sajnos be kellett lógnunk mert az orrunk előtt zárták be, de nem sokkal később annyian követték a példánkat, hogy szerintem nagyobb forgalom volt mint nap közben. |
 |
| Én és az édes élet. |
 |
| Kilátás a McCaig toronyból zuhogó esőben. |
 |
| Szarrá ázunk mert itt ez a szokás. |
 |
| Na csak lekaptak munka közben. |
 |
| Scottish Night. Anya lelkesen viseli a Burger Kinges koronát. |
 |
| Meg apa is. A háttérben meg etetem a népet. |
 |
| Természetesen Markie. |
 |
| A szálloda hátsó fele a holdfényben. |
 |
| Ilyen amikor fogadjuk a kajálni érkező vendégeket. A képen Gury, Feri és az újak: Tomas, Lenka és Aga (aki már nem annyira új) |
 |
| És megérkezett Orsi is. Hát elvittem fókát nézni. Aztán máshova is, de az ő gépével fotóztunk és nem adta oda a képeit, úgyhogy itt a vége fuss el véle. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése