Jelentem, nem vesztem el. Kicsit ellustultam blogolgatásilag, de élek. Csak hát közeleg a vége, aztán sok az intéznivaló, az izgulnivaló meg miegymás. Meg hát dolgoztatnak még mindig serényen. Ismét természetessé vált, hogy reggel szobákat takarítok, mert hát költséghatékonyak vagyunk ugyebár. Ez van.
***
Hogy legyen egy kis örömöm, Andy meglepett egy kedves ajándékkal, amit kitehettem a bárba. Az ajándék egy tábla volt, miszerint, ha huszonöt évesnél fiatalabbnak nézel ki, készülj fel, hogy elkérjük a személyidet...
Ez amúgy komoly problémát okoz minálunk. Úgy tódulnak a huszonöt alattinak kinéző nyuggerek a bárba, hogy az ember alig győzi ellenőrizni az igazolványokat. Mondtam is Andynek, hogy át kéne írni százhuszonötre a számot a táblácskán és akkor legalább a vendégek felét érintené a dolog.
***
Egyik nap Gurry majdnem kicsinált egy lisztérzékeny vendéget. Figyelmetlenségből olyan kaját vitt ki, amin nem gluténmentes volt a szósz, de mire kiderült a néni már bepuszilta az egészet. Az este további részére megkapta tőlem Gurry a "gyilkos" becenevet, aminek annyira nem örült és csak még jobban elkezdett aggódni a néniért. Szvámi ugyan megnyugtatta, hogy egy kiadós cifrafosáson kívül nem lesz komolyabb baja, meg amúgy sem olyan parás az a szósz...
Aztán másnap Feri egyik szobája szanaszéjjel lett fosikázva, ágyastul, mindenestül, úgyhogy már kezdtem is hergelni őt Gurry ellen a poén kedvéért, de sajnos előbb-utóbb kiderült, hogy nem is a lisztérzékeny nő szobájáról volt szó... Mindenesetre én jól szórakoztam, mert irtó gonosz vagyok.
***
Szegény Gurrynek azonban ennél még sokkal több kijutott a gonoszságomból. Szülinapja lévén ugyanis készültem neki egy kis meglepetéssel...
Valójában ez a kis meglepetés egy gondosan kitervelt bosszú volt. Bosszú azért a sok-sok konfettiért, amivel a bulik során teleszórták a szobámat. De leginkább bosszú azért a pár marék konfettiért, amivel Gurry az ágyikómat hintette meg annak idején...
Szóval a lényeg. Bevásároltam egy rakat konfettit, amivel kemény kommandózás árán Gurry tudta nélkül ezúttal én szórtam tele az ő ágyát, majd gondosan eltakartam a takarójával. Különösen nagy szerencsém volt, mert pont előtte való nap takarította ki a szobáját, így az eredményt még fájdalmasabbnak érezhettem. Nem beszélve az egészen apró konfetti darabokról, amiket szinte lehetetlen mind feltakarítani...
Jelentem a küldetés sikeres volt. Gurry mit sem sejtve érkezett meg este a szobájába, majd mit sem sejtve megfürdött, mit sem sejtve netezett, mit sem sejtve felhívta anyukáját, majd miközben anyuka a vonalban volt, úgy döntött, hogy az ágyikójában folytatja vele a csevejt... Ez volt az a pillanat, amikor a kedves anyuka feltehetően egy kisebb infarktust kapott, mivel a lánya egy hatalmas "fuuuck" felkiáltással vette tudomásul, hogy az ágya tele van szeméttel. Viszont innentől kezdve, Gurry elmondása szerint, sikerült pár igazán boldog percet szereznie az anyukájának, aki sírva röhögött azon, ahogy lánya szentségel, miközben halássza ki a konfettidarabokat az ágyikójából...
***
Később persze megünnepeltük szokásos módon is Gurrykét, ivászattal, Markie-val ahogy azt kell. Megleptük egy két igazán hasznos ajándékkal, úgymint a csodálatos virágos szalmakalap (útravalónak a szabadság idejére tervezett karibi hajókiránduláshoz), a buborékfújó szett, illetve egy izé, amit ha megráz az ember, akkor hápog. Örült nekik.
 |
| Nameg persze itt van Ferike személyes ajándéka. Beatles puzzle... Csak azért, hogy saját magának örömet szerezzen azzal, hogy szétzúzhat egy Beatles cédét, amit Gurry imád, Ferike viszont ki nem állhat. |
 |
| Lilla ismét serénykedett a konyhában. |
 |
| A hasznos ajándékokon kívül kapott mást is. Tescos szatyorból... |
 |
| Gurry a tescos szatyor tartalmával: egy üveg Pimm's illetve egy 18 pence-s Tesco gazdaságos lemonade. Mert tudjuk, hogy szereti. |
 |
| És a híres karibi-kalap. |
 |
| Na meg a bubi fújó alkalmatosság. |
 |
| Matej is felpróbálta a sipkát... |
 |
| ...meg Adrika... |
 |
| ...aztán Andrew... |
 |
| ...én... |
 |
| ...Ferike... |
 |
| ...végül pedig Bea. |
***
Munka terén is voltak izgalmak. Strip-day Ruth-szal, ahol végül három ember munkáját kellett végeznem, mert ugye költséghatékonyak vagyunk, Ruth meg ugye hasztalan. Nem baj, legalább a túlórát kifizetik... Ha épp nem megint Matej kapja meg az én pénzemet helyettem. Mert ez is megesett ismét. Persze a hibát kijavítják, de akkor is dühítő. Azért különbözik szerintem annyira a nevünk, hogy ne keverjék össze bérezéskor. Elég nagy tufafejek csücsülhetnek az irodában igazság szerint...
***
Aztán elérkezett az én szülinapom is... Gurryn volt a sor, hogy valamiképp visszavágjon a konfettihadjáratért. Nem is volt rest... Meg kell, hogy mondjam, az ő meglepetése sokkal kedvesebbre sikerült az enyémnél...
Billy volt az esti haknibetyár, akivel Gurry mindent előre lezsírozott. Így hát, amikor a srácok bejöttek a bárba, ő egyből át is vette az irányítást és a teljes nyugger vendégsereggel, illetve a drága kollégáimmal közösen énekeltek nekem egy jó kis happy birthdayt... Komolyan mondom meghatódtam. Pláne, hogy én még sosem kaptam meglepetés szülinapot azelőtt. Tiszta jó érzés volt.
Az mondjuk már kevésbé, hogy az este folyamán egy-két néni megint felhatalmazva érezte magát, hogy engem puszilgasson, de hát ez ugye benne van a pakliban...
Egyébként a srácok és különösen Billy (aki az este további részében többször visszatért a születésnapommal való poénkodáshoz) tudtukon kívül olyan borravaló hullámot indítottak el nekem, hogy csuda! Arról nem is beszélve, hogy még a pult előtt egy öt fontost is találtam. Azaz erős túlzás, hogy találtam: fogalmazzunk inkább úgy, hogy a birtokomba került.
Egy bácsi lehajolt és felvette, hogy ezt valaki elejtette. Egy darabig tanácstalanul néztünk egymásra, mert mindketten tudtuk, hogy egyikőnké sem az a pénz. Végül abban maradtunk, hogy majd én megőrzöm, és ha jelentkeznek érte, visszaadom a gazdájának... Hát nem jelentkeztek...
A buli végén megbeszéltük Billyvel, hogy ha még maradnék, mostantól minden héten rendeznénk nekem szülinapot, hogy mindig ilyen jól virítsák a lóvét... Dehát ez az öröm már másnak marad...
***
A szülinapomhoz még valószínűleg vissza fogok térni, mert a fenti meglepetést leszámítva a komoly ünneplés péntekre van betervezve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése