November 19-22.

November 19.

Aznap nem emlékszem mi volt, úgyhogy biztos semmi érdekes.

november 20.

Strip. Volt szerencsénk ismét ágy matracot sétáltatni a szabad levegőre Mike-kal, mert a már említett egy levegővel takarítandó szobában az okádék szarszag forrása ismét az ágy volt. Lehet hogy ezentúl minden második héten hagynak majd nekünk a vendégek efféle kedves búcsúajándékot? Irtó hálás lennék. Mondjuk ilyenkor legalább lecseréljük a takaró huzatot. Pedig ha lenne egy kis eszük a menedzsereknek akkor azt csinálnák hogy a vendégekkel utazás előtt kitöltetnének egy formanyomtatványt, amiben megkérdeznék tőlük, hogy "szokott e ön alkalmanként ágyba kulázni?" és ha a válasz igen lenne, akkor őket

mindig ugyanazokba a kulaszobákba lehetne elhelyezni, ahol szintén nem kéne ágyneműhuzatot cserélni, mert tudnánk, hogy a következő vendég is bele fog szarni. Csak nem zavarná a vendégeket, hogy a saját fekáliájukon kívül máséba is bele kell feküdni. Vagy ha mégis: leszarjuk.

Egy másik szobában meg egy néni, otthagyta azt az értékelő lapot, amit mindig bekészítünk a szobákba utolsó nap, hogy a vendégek leírhassák a véleményüket. Igazán szórakoztató olvasmány volt. A lényeg az volt, hogy mindenhol az volt a néni kommentje, hogy "rubbish". Rubbish programok, rubbish kaja, rubbish esti mókák, meg különben is ő nem gyerek, hogy ilyeneken kelljen részt venni. Csak egy dolog nem volt rubbish: mégpedig az én munkám. Very good a szobák tisztasága és very good a felszolgálás. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a néni egy besavanyodott fikagép volt (ez egyébként a fejére is rá volt írva), jól esett, hogy elismerte a bravúros teljesítményemet. Az ilyen pillanatokért érdemes napi tíz órákat szopni. Teljesen meg vagyok hatódva. Azaz nem.

Este új csoport. Új rekord. Kerekesszékes rekord. Nem kevesebb, mint négy kerekesszékes vendég gurult be hozzánk. Plusz kaptunk grátiszba egy öt fős szellemi fogyatékos öregasszonyokból álló csoportot is. Isteni érzés egy elfekvőben dolgozni. Lehet hogy keresek egy temetkezési vállalkozót és beállok hozzá sírásónak. Az lenne már csak vidámabb munka ennél. És legalább a szabad levegőn lennék. Tudjátok, mint mikor keresztre feszítenek.

November 21.

Az egyik vendég megvesztegetett. Odahívott magához és megsúgta, hogy majd a trip végén fog nekem adni pénzt, cserébe dupla adag kaját kért, meg előételnek mind a három választható fogásból kellett neki adnom. Mondjuk azt nem tudja a marha, hogy ha nem ígér be nekem pénzt, akkor is kapna annyi zabálnivalót amennyit csak akar. Persze én úgy csinálok, mintha valami nagyon durva szabályszegést követnék el érte. Talán így tényleg megdob majd egy kis apróval. Ennyire fifikás vagyok.

Egy másik vendég meg a nevemen szólít. Első este megkérdezte, hogy hívnak, azóta országos cimborák vagyunk. Mondjuk lehet, hogy ő is csak többet akar zabálni. De azért jól esik, amikor odaadom neki a vacsiját és ő egy "thank you Máté"-val hálálja meg. Nem ám Matt-el. Mátéval. 

Amúgy már Brianék is kezdik megtanulni rendesen kiejteni a nevem. Kivéve Ruth-t. Ő "mát"-nak hív. Mondjuk felőlem Bucimacinak is hívhat, ha az esik jól neki.

Este házibulit rendeztünk a szobámban. Azért az én szobámban mert az a legnagyobb. Lilla és Michael születésnapját ünnepeltük.Jelentem kicsit berúgtam. De beszéljenek helyettem a képek és a videók:

A gyűjteményem

Életem fő műve: a bárpult

Lilla csekkolja az ajiját

Ez én vagyok kilencven fokkal elfordítva

Romiromi

Tojta

A gondolkodó és az alkoholista. De melyik melyik?

Suzy és Michael nagyon adják a bulit: kóla és torta. Jó hogy nem pizsiben jöttek.

Fincsi tecso torta.

Feri ellegáns. Nem úgy mint a konyhában.

Kezdünk jól lenni.

Daniela megint tequilázik.

Szépen egyél Gudjon!

Smacilaci

Partyhangulat.

Ami szép az szép.

MC Andrew és DJ Gudjon.

Lilla elpilledt.

November 21.

Nincs is annál viccesebb amikor pár óra alvás után a másnapos zombik reggel nyolckor nekiállnak a munkának. Amikor egymásra néztünk csak röhögtünk a másikon, bár tudtuk, hogy mi sem nézünk ki jobban. Megvolt a hangulata a dolognak. Magam is meglepődtem, hogy egy vendég ölében sem landolt reggeli. Hát hiába, már a véremben van a felszolgálás. Most már aztán tényleg jöhet a pincér MSC!

Munka után annyira szomorú voltam, hogy nincs több szoba amit ki kell takarítanom, ezért nekiálltam hát a sajátomnak, ami a buli után igazán érdekes állapotba került. De tudjátok, nekem a munkám a hobbim, úgyhogy nem bántam, hogy szabadidőmben is ganéjozhatok. Mondjuk, be kell vallanom, hogy tényleg jó érzés volt, hogy most az egyszer nem másoknak kell tiszta szobát varázsolnom, hanem saját magamnak. És ha már tisztává varázsoltam a szobámat, kicsit át is rendeztem, ami azt jelenti, hogy a szobámban található két ágyat összetoltam, így most már egy hatalmas king size franciaággyal rendelkezem. Lányok, lehet jönni látogatóba!

Este (ami most van épp) megúsztam a karácsonyi vacsit, mert kimenőt kaptam délutánra. Holnap meg egész nap szabad leszek. Szóval jó lesz nekem.

Ötvenöt nap és 648 szoba kitakarítása után megyek haza! Azért tudom ilyen pontosan, hogy hány szoba múlva leszek otthon, mert Michael vezet egy naptárat, amin szobák száma alapján számolja a szabadságig hátralevő időt. Azt hiszem, egy kicsit már ő is haza vágyik. 

Egyébként ez a naptárazás dolog nem egyedi itt. Múltkor Bea szobájában is felfedeztem egy kifüggesztett handmade naptárat, amin serényen húzogatja ki a hátralevő napok számát. Mondjuk ő már egy éve nem volt otthon, úgyhogy valahol megértem...