2010. november 13., szombat

November 9-13.

Most akkor minden napról csak pár mondatos beszámolót tartok, mert Bálint leoltott az előző bejegyzésem után, hogy túl részletes lett. Úgyhogy íme az elmúlt pár nap tömören:

November 9.

A napi érdekes esemény, hogy ismét voltam angolórán, ahol új arcokkal találkozhattam. További három új magyar arccal. Komolyan kezdem azt hinni, hogy ebben a városban magyarokból van a legtöbb. Az ideális terep nyelvtanuláshoz, nemde?

Amúgy ezek a honfitársak szintén a szállodabizniszben utaznak. Csakhogy nekik mostanság heti öt (igen, igen ÖT) szabadnapjuk van. Nem nagyon van ugyanis náluk vendég. Hozzánk meg ugyebár mindig hozzák az öregeket busszal, úgyhogy gyakorlatilag a mi szállodánk az egyetlen, aki ebben a holt szezonban képes profitot termelni Obanben. 
Jobb ez így. Mi legalább nem unatkozunk. Meg keresünk pénzt. Szerencsétleneket órabérben fizetik, úgyhogy gyakorlatilag a szállásukat nem tudják kifizetni. De legalább tudnak jönni ingyenes angolórára.

November 10.

Strip day. Nagy volt a szám, hogy nálunk mindig sokan vannak. Erre a hétre csak ötvennégy vendéget kaptunk (teltháznál százhuszonvalahányan szoktak lenni és mióta itt vagyok száznál kevesebben nem nagyon voltak sosem).
Vicces volt, hogy a kevés vendég ellenére csomagcipelésért ugyanannyi borravalót sikerült összegyűjtenem, mint az eddigi maximumom. Azaz három fontot. Pont kijött belőle az esti strip day sör.

Az meg még viccesebb, hogy a kevés vendég ellenére alig volt kevesebb takarítandó szobám, mint egy átlagos héten. Mert természetesen mindenkit az első emeletre raktak, ahol én dolgozom. Mondjuk valamivel jobban jártam mint Michael, mert neki meg aztán tényleg ugyanannyi szobát kellett takarítania, mint máskor.

November 11.

Mivel kevés volt a vendég, a személyzet egy része a megszokotttól eltérő feladatot kapott. Gudjon meg Attila a reggeliztetés meg a szobatakarítás helyett például kiment a kellemes frissítő szabad levegőre ablakokat pucolni. Azt mondta Brian, hogy azért nem nekem kell ablakoznom, mert én túl puhány vagyok. Kis humor Herold. Mondjuk nem bántam, hogy a kellemes melegben csinálhattam a dolgom, mint eddig. Sőt a vendégek teljesen odavoltak értem, mert gyakorlatilag én voltam az egyetlen, akivel mindig találkoztak. Reggelinél, napközben a szobákban, este a vacsoránál. Még egy barátnőt is szereztem magamnak... Legalábbis az egyik néni megkérdezte, hogy van -e barátnőm. - Sajnos nincs. Ettől kezdve mindig szépen mosolygunk egymásra ha találkozunk. Titkon abban bízom, hogy a romantikus kapcsolatunkért cserébe búcsúzóul majd megdob egy szép nagy adag borravalóval. Bár lehet hogy ahhoz a mosolyom nem elegendő... 

Egy bácsi meg snookerezni akart velem folyton. Hiába mondtam reggeli után neki, hogy nekem még ki kell takarítanom a szobákat is... Végül mire végeztem, addigra felszívódott a bácsi. Úgyhogy snookereztem Attilával. 

November 12.

Viszonylag hamar végeztem a takarítással, úgyhogy eldöntöttem, hogy eljött az ideje a hősugárzó vásárlásnak. A legideálisabb időpontot választottam ki erre a célra, amikor is úgy zuhogott az eső, hogy mire a boltig elértem már átázott a téli kabátom meg az alatta lévő összes ruházatom. Legalább nagyra növök.

Szóval megvettem a csodálatos új legjobb barátomat, a hősugárzót. Meg ha már bent voltam a városban vettem magamnak egy pólót is. Ezzel a magamnak kiosztott heti zsebpénzem utolsó pennyjeit is sikerrel elköltöttem négy nappal a következő fizetés nap előtt. Jó az igaz, hogy 20 fontot adnom kellett korábban Andrewéknak is, mert vettek egy kondigépet a Gudjon szobájában berendezett edzőtermünkbe... Szóval nagy lábon éltem ezen a héten.

Este karácsony. Szokásos szexi sapi. Úgy volt, hogy ismételten megúszom az esti éneklést, mert megint evőeszköz fényesítésre voltam beosztva, de most mégsem volt menekvés. Ruth könyörtelenül kiutasított a konyhából, hogy menjek énekelni. Jó, hát kevés vendég volt, kevesebb munka és kevesebb alkalmazott, mert többen szabad délutánt kaptak. Úgyhogy kellettem mint egy falat kenyér. Visszavettem hát a nyakkendőmet, meg a zenélő sipkámat és irány a bár.

Szerencsére nem volt olyan vészes ez az éneklés dolog, mint gondoltam. Egyrészt már a bárban volt az esti "művész" (haknikirály), aki szolgáltatott nekünk zenét, meg éneket is, ezen kívül a vendégek is kaptak dalszöveget és ők is tolták a nótákat. Ergo nekünk nem nagyon kellett mást csinálnunk, mint ügyesen tátognunk. Közben a drága barátnőm időnként rám mosolygott ismét, csak úgy bátorításképp. Ezután kaptunk egy nagy tapsot és csókolom. Már mentem is vissza az evőeszközeimhez.

November 13.
Azon kívül, hogy rá kellett jönnöm, hogy a hősugárzó mégsem a legjobb barátom, nem sok érdekesség történt. Hogy mért nem a legjobb barátom? Hát mert zúg a kis rohadék. Nem kicsit, nagyon. Így továbbra is fenn áll a probléma,  hogy amíg alszom, kihűl a szobám. Ugyanis ha megy a hősugárzó nem tudok aludni a hangjától. Látjátok, nekem még a szar sem elég büdös.

Ó majd elfelejtettem, hogy történt még egy érdekesség 12-én este. Lementünk a Markie's-be Ferivel meg Gudjonnal inni egy jóéjt sört és nem fogjátok elhinni mit láttunk. Például egy csomó félmeztelen, vagy jelmezbe öltözött idióta srácot, de az nem volt annyira érdekes. Ellenben láttunk még egy csomó csinos lánykát is a helyen. Na az már igazán meglepő volt. Azt hittük álmodunk... Persze csak jól megnézni volt időnk őket, mert  menni kellett csicsikálni, hogy másnap rendben menjen a munka. De nekünk már ez is élményszámba ment.

Na ennyi. Remélem elég tömör voltam.

Meg még valami. Szeretnétek, hogy ide feltöltsem az Edinburgh-i fotókat, vagy meg tudjátok nézni facebookon? 












1 megjegyzés:

  1. Választ kaptam a kérdésemre. Ha Barbi engedélyezi, majd feltöltöm ide a képeket

    VálaszTörlés