Jelentem, a sejtésem - miszerint a puncinak tömegvonzó hatása van - igazolódott. Az előző bejegyzésemre több, mint dupla annyian kattintottak, mint az azt megelőlegezőre. Majdnem meglepődtem...
November 27. (folyt.)
Hullafáradságunk ellenére Ferivel és Gudjonnal felkerekedtünk, hogy felfedezzük Oban leghatalmasabb partyhelyét, a Skippinisht. Kedve igazából egyikünknek sem volt, de mivel ez már becsületbeli ügy volt, muszáj volt megtennünk.
Kellemes frissítő séta a helyig (mínusz 5 fok, fagyos szél az óceán felől), majd észveszejtő buli! Majdnem.
Fél tizenkettőkor érkeztünk meg, mert tudtuk, hogy csak fél kettőig van nyitva a hely és minden percét ki akartuk élvezni. Belépő öt font. Mi az nekünk? Semmi!
A hely frankó. Két bárpult, hatalmas tánctér, lézerfények, füstgép miegymás. Majdnem mint a Morgó. Egyetlen apró különbség volt csupán: itt nem voltak emberek. Leszámítva tíz-tizenkét helyi fiúcskát, meg három nem túl dekoratív lányt.
Leültünk hát egy-egy sörrel egy asztalhoz, hogy jó alaposan kiröhögjük magunkat és hogy megbeszéljük, hogy ha ez a helyzet nem változik fél egyig, akkor elhagyjuk a süllyedő hajót... A helyzet nem változott.
Még a poén kedvéért odasasszéztam a három nem túl dekoratív lányhoz (csak ők táncoltak), de már amikor fél úton voltam hátat fordítottak nekem és ők is elhagyták a helyet... Legalább megpróbáltam. Fél egy előtt öt perccel már visszaszámoltunk, hogy mikor indulhatunk végre aludni.
A buli rövid volt, de felejthetetlen. Hazafelé taxival kellett mennünk, mert az izlandi fagyokban edződött Gudjon nem volt hajlandó ötszáz métert sétálni a hidegben. Szóval megesett életem első obani taxizása is. Csak úgy halmozom az élményeket mostanában.
November 28.
Eszembe jutott egy sztori ami nem november 28-án esett meg, de mivel korábban elfelejtettem leírni most teszem meg. Az időpont úgysem lényeges.
Szóval úgyesett, hogy reggeliztettünk. Ilyenkor mindig kínálunk körbe többek között pirítóst. Körbekínálás végén meg félretesszük ami megmarad, hátha valaki még kér. Daniela viszont nem mindig teszi félre, mert ő amikor konyhán van, szeret hamar végezni, ezért azzal kezdi, hogy kidob minden kaját a kukába. Mondjuk a staff kaját már nem meri rögtön kidobni, mert megrendszabályoztam. Nade a pirítóst kidobta. Ráadásul a kenyér is elfogyott. Egy vendég viszont pirítóst kért Lillától. Mit lehet ilyenkor tenni? Pont azt! Kukából etetni a vendéget. Jó jó, a szeméthalmaz tetején voltak a pirítósok, és gondos válogatás után választotta ki Lilla a megfelelő szeletet de azért nem tudom... A lényeg csak az, hogy vigyázz, mert sosem tudhatod, hogy mikor etetik veled a szemetet.
Napközben érdekes híreket hallottunk, miszerint mindenütt a környéken nyakig ér a hó. Glasgowi repülőtér nem üzemel, edinburgh-i repülőtér nem üzemel, a Ben Doran szállodában a vendégek egész nap a szállodában rohadnak, mert a buszok nem tudnak közlekedni a hó miatt, így a napi kirándulás törölve. Nálunk meg iszonyat hideg van ugyan, de süt a nap. Nem bánom, hogy nem most vagyok a Ben Doranban. Nem lenne kedvem éjjel-nappal havat lapátolni, ahogy az ottani szerencsétlenek teszik.
Nálunk az egyetlen probléma amit a hóesés egyelőre okozott, hogy az esti haknibetyár nem tudott idekocsikázni, de Brian ezt is megoldotta, mert megkérte az egyik táncoslányka anyukáját, hogy szerezzen valakit. És szerzett. Úgyhogy a vendégek kaptak egy tangóharmonikás gyereket és mindenki boldog volt.
Arra azért kíváncsiak leszünk, hogy a keddi turnusváltáskor mi lesz a vendégeket szállító buszokkal... majd meglátjuk.
November 29.
Brian szabadnapos. Alex helyettesít. És ha már helyettesít komolyan is veszi a munkáját. Kitalálta nekünk extra melónak, hogy az összes szobánkból gyűjtsük be a wc-keféket meg a wc-kefe tartókat, majd dobáljuk bele az egyik üres szobánk kádjába és áztassuk be őket hypo-s vízbe. Isteni meló volt. Pláne a vége, amikor megérkeztek a vendégek a szállodába én meg kopogok az ajtajukon egy wc-kefével a kezemben, hogy csókolom én ezt most itt elhelyezném a fürdőben, ha nem para. Az ilyen extra melókért nagyon tudom szeretni Alexot. Reméljük, ha már nem lesz ennyire új a helyettes menedzser bizniszben, akkor lenyugszik.
Jelentem, én is majdnem meglepődtem... ;o)
VálaszTörlésA pucér csajok erőteljes marketing hatásáról eddig is voltak tapasztalataim, bár az elég érdekes, hogy az "árutól" függetlenül bárhol, bármikor bevethető ez a jól bevált eszköz. Kíváncsian várom az újabb kísérleteket, amivel fölturbózod a látogatottságot. Azért ne felejtsd, hogy nem elég a kedves vevőt odacsábítani, ott is kell tartani, szóval a tartalom, a jó sztorik, a humor legalább olyan erős marketing eszköz, mint a fedetlen keblek. :o)
A Skippinish béli kalandotok elég lehangoló, én is azt reméltem, hogy na végre most majd megtudok valamit a híres neves obani éjszakai életről. Hááát... Vannak egyáltalán helyi fiatalok Obanben? S ha vannak, vajon hová bújnak ilyenkor? Remélem, sikerül kinyomoznotok! No és persze azt is, hogy majd beszámolsz nekünk is a nyomozás eredményéről.
Már nagyon várom a skót mikulásról szóló beszámolódat is. :o)
Ölellek
Apa