2010. december 16., csütörtök

December 9-16. - Napra nap

Úgy érzem az életem kezd kissé egysíkúvá válni itt messzeföldön, de azért egy-két említésre méltó dolog történt az elmúlt napokban is...

December 9.

Újra felmelegítettük kihűlőfélben lévő kapcsolatunkat Ruth-tal. Egészen pontosan Ruth melegítette fel. Mosás nap volt. Ilyenkor a recepciósnak - azaz neki - kell kimosnia a ruháinkat. Az elmúlt két hónapban nem is volt ezzel semmi probléma. Levittem egy zacsiban a cuccaimat a mosodába, és ha éppen volt hozzá kedve Rutinak, ki is mosta. Ellenben ezen a becses napon, mosás helyett üvöltve jött oda hozzám, hogy mit képzelek én magamról, hogy nem használok "laundry bag"-et. Mit? Azt sem tudom mi az. Később kiderült: egy olyan szütyő amibe bele teheted az alsóruházatodat, így Ruthibabának nem kell hozzáérnie a bugyingódhoz, mert csak szütyőstül bevágja a mosogépbe oszt csókolom.

Magam is meglepődtem, amikor ahelyett, hogy elküldtem volna a rákba, elnézést kértem tőle megbocsáthatatlan bűnömért (pedig még elkezdett "fuckin' hungarian"-ezni is)... Aztán kimostam magamnak a ruháimat...

Egyébként a módszer - miszerint hagyom az idiótát üvölteni én meg ember módjára válaszolok neki - bevált. Este már széles vigyorral jött pajkulni, hogy "na mi a dolgod jövő héten?", "Hát, hogy vegyek magamnak laundry bag-et!". Majd én is vigyorogtam egy nagyot (a fuck szócskát eközben csak magamban mormoltam el) és ismét legjobb puszipajtik lettünk...

December 10.

Azt hittem már elmúltak azok az idők amikor a strip-day a szerencsétlenkedés napját jelenti számomra, de kiderült, hogy tévedtem. Egy újonan érkezett vendég ölébe sikerült borítanom egy fél korsó sört. Nem baj: megérdemelte. Biztos volt valami bűne. Kinek nincs? Másnap reggel ugyanez a vendég majdnem egy halat is kapott az ölébe. Szerencséjére akkor csak majdnem. De azért meglehet a véleménye az itteni minőségi felszolgálásról.

December 11.

Az új csoport negyvenkét főből áll, ami meglehetősen kevés. Mondjuk a többi Highland Heritage hotelben meg egy hétig egyáltalán nincs vendég, úgyhogy a piszok mázlisták szabadségot kaptak. Fizetést ellenben nem. De akkor is király lehet egy hét party. Nekünk meg extra feladatokat talált ki közben Brian, hogy a kevés vendég ellenére is ki tudjuk tölteni a munkaidőnket. Mert nehogy már ne. Így eljött az a szent pillanat, amikor Michael-lel a szobáinkban le kell cserélnünk az ágyneműhuzatokat. Az összeset. Kábé fél év után először...

December 12.

Gudjon megérkezett Dalmallyból, ahol látogatóban volt a haverjainál. Brian azzal a hírrel fogadta, hogy Sheena (a Highland Heritage general managere) fontolgatja, hogy kirúgja őt és a barátait... A fő bűnük az volt, hogy a dalmally-i staff negyedben aludtak azok is akik nem Dalmallyban dolgoznak (egyébként Brian már beígért egy kirúgást Gudjonnak, amikor meglátta, hogy az egyik haver itt volt Obanben látogatóba).

Azzal sem szereztek jó pontot a srácok, hogy Dalmallyban a pubban egy kis kocsmai összezörrenés során betörtek egy ablaküveget. Erre mondjuk Gudjon nem is emlékezett. Valószínűleg szomjasak nem voltak... De hát ez volt az első alkalom, hogy a teljes izlandi delegáció együtt bulizhatott...

December 13.

Az aznap esti Scottish Nightot kineveztük Hungarian Night-tá, mert úgy alakult, hogy az étteremben dolgozó személyzet majndem teljes egészében magyar volt. Jó Gujdon ott volt, de mint tudjuk ő beszél magyarul, ezért tiszteletbeli magyarként ő is a csapatunkat erősítette.

December 14.

Alex helyettesítette Briant. Új híreket hozott Tyndrumból. Ahogy említettem, az Alexandrán kívül az összes többi szálloda zárva volt. A Staff unatkozott, tehát szerveztek egy hatalmas házibulit. Ott is volt majdnem mondenki a Royalból meg a Ben Doranból. Készítettek is sok szép fényképet az eseményről. Az egyik lány fel is tette a facebookra ezt a sok szép képet. Sheena nénit meg valaki tájékoztatta, hogy érdemes lenne neki is csekkolni a facebookra feltöltött képeket... Az eredmény: aki a bulin ott volt, függetlenül attól, hogy mennyi ideje dolgozik a cégnél, nem kap bónuszt. Az ok: a két egymás melletti szállodának külön staff negyede van, és nem szabadott volna az egyikből az alkalmazottaknak átlátogatni bulizni a másikba...

Volt aki másfél éve dolgozik a Highland Heritage-nél és elég vastag borítékra számított bónusz gyanánt... Bukta... Boldog kari...

Alexnak viszont irgalmatlan nagy mázlija volt: meghívták őt is, el is akart menni, de végül valami más dolga volt. Ha ott lett volna, őt mint menedzsert valószínűleg egyből röpítették volna...

December 15.

Strip-day. Száztizenhét új vendég. A legtöbb mióta itt vagyok. A vacsoránál úgy kellett pörögni, mint a szél. Megjegyzem, baromi jó érzés volt. Komolyan tud izgalmas lenni ez a munka is.

December 16.

Szabadnap. Lazulás.

Kereken egy hónap múlva Budapest!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése