November 30 - December 2. - Helló December

November 30.

Egy igen kellemes megfázással intettem búcsút a második itt töltött hónapomnak. Sajnos elkerülhetetlen volt a dolog, mert a Bea-fertőzés-epicentrumból szétterjedő bacik
a kollégák nagy részét megtámadták. Ez akkor volt igazán izgalmas jelenség, amikor az étteremben felszolgáló személyzet 75 százaléka köhögött, szürcsögött, krákogott és hapcizott miközben a vendégeknek szervírozta az ételt. Meg volt a maga bája... Nem tudom, én mit szólnék, ha egy ilyen helyen lennék vendég... Még szerencse, hogy én nem vendég vagyok egy ilyen helyen...

Volt ám pozitív hatása is a betegségnek: amikor az ember elindul négy tányérral a kezében az asztalok felé és érzi, hogy az orrában felgyülemlett folyékony halmazállapotú testnedv kezdi szépen lassan elhagyni helyét sohasem látott sebességgel képes szervírozni.

A napot egy kellemes alkohollal kevert gyógyszer túladagolással zártam. A sör kötelező volt strip-day-ről lévén szó, majd Lillának hála, kaptam jó kis paracetamolos gyógyszert a megfázásra (olyasmit, mint a neocitran, csak ez nem por, hanem tabletta), majd lefeküdtem aludni. Nemsokkal később megjelent Gudjon a szobámban és megkínált a saját szintén paracetamolos gyógyszerkéjével, mert ő nem tudta, hogy én már bevettem másikat. És mivel félálomban voltam, nekem sem pörgött úgy az agyam, hogy ez eszembe jusson. Bevettem hát azt is... Jelentem még élek, ráadásul úgy leszedálódtam aznap este, hogy jobban aludtam mint valaha.

December 1.

A taknyos meló folytatódott. Ismét egy pozitív hatás: nem éreztem egyik vendég szobájában sem kulaszagot. És mivel Mike is beteg volt ő sem. Így sohasem fogjuk megtudni, hogy aznap szart e be vendég, de talán ez nem is akkora tragédia...

A munka szünetében elmentem, hogy jól feltankoljam magam mindenféle kábszerekkel meg vitaminokkal, és ha már a városban voltam, úgy döntöttem, hogy megérett a fejem egy jó kis hajvágásra. Így hát bementem ahhoz a fodrászhoz, akit Attila javasolt nekem. Egy öreg bácsi volt a fodrász, akiről azóta nem tudom eldönteni, hogy egy suttyó volt vagy csak egy humor heri. Folyamatosan oltogatott, hogy még azt sem tudom, hogy milyen hajat akarok. Amikor meg mondtam neki, hogy oldalt lehet egy kicsit rövidebb, akkor már sűrű fuck-ozás közepette jegyezte meg, hogy most kétszer kell dolgoznia. Végülis én úgy vettem, hogy viccel, úgyhogy nevettem... Lényeg, a lényeg rövid a hajam. Brian nagyon boldog volt, mert már hetek óta cseszegetett, hogy le kéne vágatni.

A nap további érdekessége, hogy majdnem sikerült teljesen őrületbe kergettem Michael-t. Ágyazás közben szóba kerültek a dinamós zseblámpák, ami kapcsán megjegyeztem, hogy a dinamót egy magyar tag találta fel... Ezt még beemelte. Később megkínáltam C-vitaminnal, majd megjegyeztem, hogy a C-vitamint egy magyar tag állította elő először. Akkor már "neee, már megint?!" volt a válasz. Amikor pedig munka után töltötte ki a papírkát, amin vezetjük, hogy ki mennyit dolgozott, rámutattam a kezében lévő tollra és elmeséltem neki, hogy a golyóstoll egy magyar találmány. Na ez volt az a pont amikor elküldött a rákba. Szerintem azt hitte, hogy csak szívatom...

December 2.

Szabadnap. Beteg vagyok. Alszom. Eszem. Alszom. Buzerálom a lap-topot. Ez a program.