December 18-21. - Én vagyok a Mikulás

December 18 (folyt.)

Miután az előző bejegyzésemet megírtam, történt velem egy említésre méltó esemény. Már ha egy burkolt szexuális felhívás tekinthető annak... Ücsörögtem a gép előtt, amikor megjelent drága Alexom egy kurva nagy rekesz pohárral, amit elhelyezett az asztalon, mire megdícsértem, hogy milyen kemény csávó (mert el bírta cipelni a poharakat). A reakció: (csábos tekintet) "Szeretnéd, hogy megmutassam, milyen amikor igazán kemény vagyok?". "Ööö, talán majd legközelebb...".

A többiektől megtudtam, hogy aznap egész este nagyon kanos hangulatban volt a menedzser úr. A vacsora felszolgálása közben Attilának meg Gudjonnak a skótszoknyáját emelgette szintén csábos tekintettel. Hát így van ez, mindenkinek vannak igényei. Remélem azért nem volt nagyon csalódott, hogy nem mutathatta meg senkinek, hogy milyen amikor igazán kemény...

December 19.

Strip day megint. Mostanában három napos turnusaink vannak az ünnepek örömére, úgyhogy kicsit sűrűvé váltak ezek a nemes napok. Ráadásul végig majdnem teltházzal pörgünk, úgyhogy meghalni sem nagyon van időnk. Valószínűleg Gudjont is megviselte ez a feszített tempó, mert amikor reggel hatra meg kellett volna jelennie, hogy lecipeljük a csomagokat a buszokhoz, elfelejtett felébredni. Végül megoldottuk a feladatot nélküle, majd reggel hétkor felkeltettem, hogy azért a reggeli szervirozásából vegye ki a részét... Egyetlen dolgot nem értek: hogy a rákba tudott elaludni Gudjon úgy, hogy én a fölötte lévő szobámból hallottam az ébresztőjét? Mindegy, a piszok mázlista nyert plusz másfél óra alvást, ráadásul ebből Brian semmit nem vett észre.

A szobák kitakarítása közben nagy örömben volt részem. Új típusú CIF bútortísztító szer érkezett. Mármint a szer a régi volt, de új fajta fúvókája volt neki. És a régi típussal ellentétben (ami nem fújt sosem rendesen), ezzel úgy lehetett sprickolni, mint a fene... Szóval ilyen dolgok okoznak mostanság nekem nagy örömöt...

Este vacsi előtt megismétlődött a "borravaló a semmiért" effektus. De ezúttal igazán meglepő módon: tologattam be a konyhába a zsórkocsimat, amikor egy épp arra kószáló vendéget majdnem elgázoltam véletlenül. Majd bocsánatot kértem a szokásos bájmosolyom kíséretében és indultam volna tovább a dolgomra. A vendég viszont utánam szólt, hogy várjak egy kicsit, majd ő is rám mosolygott és a kezembe nyomott egy fontot. Komolyan mondom, nekem bejött az élet!

December 20.

Épp szalvétákat hajtogattunk a srácokkal, amikor Gudjon megjelent sokkos állapotban. Kérdeztük, mi a para. "B-B-Brian kiszedte a rántottát a szemetesből és Szvámi azt adta egy vendégnek". "Na és? Nyílván elfogyott a többi. Meg különben is, multkor Lilla pirítóst vadászott a kukából.". "De ő-ő-ő a menedzser."... Olyan kis aranyos volt Gudjon, hogy így meglepődött azon, hogy szükség esetén a menedzser is kukából vadászik kaját a vendégnek. Vagy velem van a baj, hogy én ilyesmiken már nem lepődöm meg? Igen, azt hiszem velem van a baj... Azon sem lepődtem meg például, amikor ennek kapcsán Attila elmesélte, hogy egyszer vacsoránál egy vendég szósz nélkül kérte a pulyka szeletet, de mivel már csak egy darab volt (amit már nyakonöntöttek szósszal) Brian tanácsára Szvámi szépen elmosogatta, majd az így kapott szép tiszta szelet húst tálalta a vendégnek. Hát ez van, ilyen a showbiznisz.

Ez a nap egyébként Karácsony-nap volt. Tudjátok idióta sapka, éneklés stb. Általában. De ez a mostani számomra mégis különleges Karácsony volt. Mégpedig azért mert szabadnapos volt a Mikulás. Mikulás Michael... Valakinek tehát helyettesítenie kellett, az a valaki pedig - örök hála érte Briannek - én voltam.

Mikulásnak lenni szar. Talán a legrosszabb dolog, ami eddig itt történt velem. Desszertek felszolgálása közben nyomás beöltözni. Piros naci, csizma szerű fekete gumi izé, piros kabát, műszakáll, mikulássapka. Ja és természetesen egy jó nagy párna, hogy a nagy pocak is meglegyen. Mikor beöltöztem, még kénytelen voltam az övemet is magamra helyezni. Nadrágon, párnán és kabáton kívülre. Levegőt körülbelül ettől a pillanattól kezdve nem kaptam... A feladatom egyébként az volt, hogy az étteremből kijövő vendégeknek karácsonyi sütit kínálgassak serény ho-ho-hózás kíséretében. Meg persze fotózkodtam is velük.

Ez egyszerűnek tűnik így elmesélve, de majd egyszer próbáljátok meg ugyanezt csinálni egy kétszáz fokos szaunában, ahol nincs levegő. Sok sikert!

Mikor az összes vendég elhagyta az éttermet, már az ájulás szélén voltam. Mikulás ruci le, folytatódhat a munka. Egészen az éneklés kezdetéig. Akkor ruha ismét fel, irány a bár. Istenbizony megpróbáltam én is a többiekkel énekelni, de valahogy levegő nélkül az sem ment. És még a szám is tele lett azzal a kurva állszakállal... Azt kívánom karácsonyra, hogy soha többé ne legyek Mikulás! Soha! Ámen. 

December 21.

Ferivel és Attilával bevásároltunk alapanyagokat Gulyásleveshez meg Fasírthoz. Ez lesz a Feri féle karácsonyi menü... Remélem fasza lesz!