Május 13-15. - Jó a seggem, kő kóla?

Először is egy kis magyarázkodás. Tisztában vagyok vele, hogy az előző bejegyzésem (Fedezd fel Obant, május 12.) szőrén-szálán eltűnt. A dologról nem én tehetek, hanem a blogspot-tal történt valami gikszer, minek folytán egy napig egyáltalán nem lehetett elérni a blogokat. Később elkezdtek intézkedni, majd sikerült visszaállítaniuk a május 11-i állapotot, amikor sajnos az én bejegyzésem még nem került a nyilvánosság elé. Egy félkész vázlat ugyan megmaradt a kezelőfelületemen, de azon nagyon sokat alakítgattam még a közzététel előtt. Elkezdtem fórumozgatni, minek kapcsán ígéretet kaptam, hogy visszavarázsolják a posztomat, mihelyt sikerül átvizsgálni teljesen a rendszert. Azaz felszólítottak, hogy ha ez mégsem teljesül, akkor írjak nekik megint a vizsgálatok befejeztével. Arra azonban választ nem kaptam, hogy meddig vizsgálódnak.

Ha a poszt vissza kerül a helyére, akkor ismét megosztom facebookon, mert valószínűleg párotoknak nem sikerült elolvasni abban a fél napban amíg megtalálható volt. Ha az elkövetkezendő napokban mégsem kerül elő a bejegyzés, valószínűleg megpróbálom rekonstruálni és azt osztom meg veletek.

Addig is íme az új bejegyzés!

***

Május 13.

Péntek tizenhárom. Én nem vagyok babonás és ezért nem gondolom, hogy bármi köze lehet négy kollegám kirúgásához a dátumnak. Márpedig négy kollegámat valóban kirúgták Tyndrumban. Köztük az egyik a drága (most már mondhatom ex) szobatársam, Javier. Az indok, ha a pletykák igazak, ismét közös bulizás volt, ahol a két tyndrumi szálloda dolgozói az egyik gyerek szobájában csináltak közös banzájt.  Amit ugye nem szabad. Hogy pontosan mi történt, azt azonban nem tudtuk meg, mindenesetre Javier írt nekem egy üzenetet, hogy hamarosan jön Obanbe a cuccaiért és akkor majd mindent elmesél. Amúgy már talált is új munkahelyet a tyndrumi Fish&Chips étteremben, úgyhogy ő egy darabig még biztosan marad Skóciában. A másik három srácról (akik közül egyébként kettő magyar, egy pedig Litván) nem tudok semmit. Talán az egyik szintén ment Javierrel az új helyre.

Új csoport érkezett. Még teltházabb teltház, mint előző héten. Ez a helyzet váratlanul érhette Jonelt a konyhán, mert komoly gondok voltak a kajamennyiséggel. Bár Jonelnél valahogy mindig vannak gondok, de ez most különösen kellemetlenül sült el… Sok minden pótolható ugyanis hirtelenjében, de ha nincs elég krumpli a körethez az azért kellemetlen. Nekiállni pucolni, sütni-főzni az utolsó utáni pillanatban elég necces. Mindenki feszült, Brian ordított, állt a bál. Majd valaki bedobta a fantasztikus ötletet aminek az volt a lényege, hogy el kellett kezdenünk begyűjteni a zöldséges tálakat azokról az asztalokról, ahol már végeztek a főétellel. Igaz, hogy azokban petrezselymes krumpli volt, nekünk meg sültkrumplira volt szükségünk, de még mindig gyorsabban lehet sültkrumplit előállítani ebből, mint pucolatlan nyers krumpliból… Azt mondjuk nem tudom, hogy a vendégek mire vélték azt a helyzetet, hogy egyszer csak a felszolgálók berongyoltak az étterembe és csak és kizárólag a zöldséges tálkákat vették el az asztalok közepéről, de lehet, hogy nem is akarom tudni… Mindenesetre a probléma megoldódott. Végül mindenki kapott ételt. Igaz, hogy egyesek azt a krumplit tolták, amiben öt perccel korábban még a szomszéd asztalnál ülők turkáltak, de annyi baj legyen.

A bár igazi jóféle pörgős, durva, hardcore volt. És ez még csak az első estéjük volt. Szóval ez az állapot még fokozódni fog. Azért büszke voltam magamra, mert az irtózatos piálós vendégmennyiség ellenére is elég zökkenőmentesen vettem az akadályokat. Igaz, a végére kicsit több mosatlan pohár maradt, a számomra ideális mennyiségnél, de így sem volt vészes a dolog.

Ismerkedni meg jópofizni csak minimális mértékben tudtam, de például eladtam egy egész citromot egy bácsinak egy fontért… A pasi begyűjtötte az étterem vizeskancsóiból a citromszeleteket és egy szalvétába csavarva azt szorongatta a kezében, amikor bejött a bárba. Természetesen szóvá tettem a dolgot, és úgy mellesleg megjegyeztem, hogy adok én neki citromot, mert nekem úgyis mindig van az italokhoz. Így lett végül az a dologból, hogy adtam neki egy citromot, ő meg egy fontot. Mondjuk kicsit kellemetlen volt, hogy Brian pont a biznisz kellős közepén jött körülnézni a bárban, de aztán csak vigyorgott az eseményeken.

Május 14.

Nem tudom miért, de kivételesen nem Ruth, hanem Alex helyettesítette Briant. Nem mintha nagyon bántam volna… Sőt kifejezetten jó hangulatban telt a nap. Remélem párszor még részünk lesz, hasonló meglepetésszerű helyettes menedzser cserében.

Az esti meló hihetetlenül pörgős volt.  Kábé úgy éreztem magam, mintha a Morgóban kéne pultoznom, attól az apró különbségtől eltekintve, hogy a vendégek átlagéletkora kicsit magasabb volt, a zene meg kicsit lájtosabb. Ráadásul teljesen egyedül nyomtam le az egész bulit és közben olyan bevételt produkáltam, ami akkor is komoly teljesítmény, amikor ketten vannak a pult mögött. Nem mondom, hogy nem voltam iszonyatosan büszke magamra, mert az voltam. Mondjuk Gury bejött az elején, hogy kell-e egy kis segítség, de akkor még azt mondtam neki, hogy „ááá nem, nincs para!”. Aztán Gury lelépett, eltelt öt perc és beindult a húsdaráló. Elképesztően élveztem a dolgot.

Az már csak hab a tortán, hogy még a popómat is megdicsérték. Ráadásul a szálloda legfiatalabb hölgy tagja. Alig lehetett több negyvennél. Azaz bocsánat, ő csak a második legfiatalabb volt, mert boldogított minket egy harminc körüli fogyatékos nő is, akivel állandóan beszélgetni kellett. Ezzel nem is lenne probléma, ha nem olyan helyzetekben kezdeményezett volna beszélgetést, amikor épp a kasszát számoltam meg hasonlók. Na de hagyjuk a fogyatékos nőt. Térjünk vissza a formás popómra. Szóval gyűjtögettem a poharakat már az este vége felé, amikor az egyik társaság hölgy tagjai elkezdtek szívatni. „Fordulj meg legyél szíves!”. Először azt hittem valami piszok van a nadrágomon, de aztán elkezdtek röhögni és kiderült miről van szó. Ráadásul azt hitték nem értem őket, úgyhogy meglepődtek, amikor illedelmesen megköszöntem a hátsó felemnek szóló dicséretet. Különösen szórakoztató volt, ahogy a negyvenes nő zavarba jött, attól, hogy a barátai lebuktatták, hogy korábban, távollétemben ő kezdte méltatni a fenekemet.

Május 15.

Szadadnap. Nem nagyon mozdultam ki a szobámból. Már csak azért sem mert a két hete tartó folyamatos esőzés és konstans tíz fok körüli hőmérséklet egy cseppet sem hagyott alább.  Időnként ettől a hülye skóciai időjárástól kezdek besokallni. Mondjuk én még mindig szerencsésebb helyzetben vagyok, mint Feri. Ő az itteni koszttól sokallt be. Egy hete, gyakorlatilag semmit nem hajlandó megenni amit Számi vagy Jonel kreál nekünk. Eszik ugyan mást, de szerintem azt sem viszi túlzásba, mert látszik rajta, hogy kezd elfogyni. Meg egyre többször nincs képben meló közben sem. Na majd jól megtömjük, hogy visszanyerje önmagát!

Mellem ismét dagad. Brian és Gury is besegítettek Beának a bárban távollétemben. Ettől még nagyobb királynak érzem magam, amiért előző este én egyedül toltam a bulit.