2011. május 8., vasárnap

Május 2-8. - Aztapaszta, az egy hét

Így elöljáróba megjegyezném, hogy az elmúlt napokban eléggé ellustultam sztorigyűjtés szempontjából. Beteg is voltam, nyűgös is voltam, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam a körülöttem lévő dolgokkal. Megcsináltam amit kellett és kész.


Azért egy-egy érdekesebb mozzanat megragadt a fejemben, úgyhogy azt monitorra is vetem.


Május 2.


Este a kedvenc magyarul köszönő barátnőmmel ismét kellemes csevejt folytattam, amiből kiderült, hogy amikor Pesten járt, a Károlyi Mihály utcában szállt meg, ahol mellesleg a nagymamám is lakik. Ilyen kicsi a világ. Mondjuk a "Károlyi Mihály" név angol akcentussal nem volt egy egyszerű rejtvény számomra... Egyébként továbbra is magyar borokat szeretett volna kérni tőlem, illetve már egy jó pálinkát is szívesen ivott volna... Sajnos nem tudtam kielégíteni a vágyait. Viszont megtudtam, hogy legközelebb a Balatonhoz akar menni.


Nem sokkal később Brian jött és közölte, hogy jó fiú vagyok. Ez annak fényében, hogy pár napja még meg akart ölni, nem rossz fejlemény. Egyébként azért vagyok jó fiú, mert voltak arcok ellenőrizni a bár készleteit meg a bevételeket és mindent rendben találtak. Hiába, böcsületes gyerek vagyok én, az egyszer szent.


Este muszáj volt elmennem a Markie-ba, hogy fájós torkomat fertőtlenítsem valami gyomorkaparó lőrével. Ha a fertőtlenítés nem is, az átmeneti fájdalomcsillapítás sikerrel járt. Ebben a programban egyébként Linnsey és Gury tartott velem, illetve csatlakozott hozzánk pár magyar srác egy másik szállodából.


Május 3.


Szabadnap. Este Markie. Megint. Saját csapdámba estem. Bevezettem a szabályt, hogy a szabadnapomon kötelező menni, aztán előző nap is elmentem. Nem volt más választásom, most is menni kellett...


Május 4.


Ismét abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy fel kelhettem reggel és én lehettem a délelőtti mosogatófiú. Most azért kellett engem befogni, mert ezen a héten két strip-day van és olyankor senki nem kaphat szabadnapot, viszont, hogy mégse maradjon senki szabadnap nélkül, elővesznek engem.


Egyébként már jobban ment a dolog, mint múltkor, bár Brian fél kettő körül elkezdett oltogatni, amikor bejött a konyhába és meglátta, hogy még krumplit pucolok, ráadásul úgy, hogy még Linnsey meg Feri is beszálltak segíteni. Később, meg mint Beától megtudtam, a recepción figyeltek engem a biztonsági kamerák képén és röhögtek rajtam serényen. Meg Brian fogadott vele, hogy tuti ott marad az a sültkrumpli darab a pult alatt, ami tegnap este óta ott van. Még szerencse, hogy Bea árulkodott, úgyhogy eltüntettem a krumplit, amit amúgy valóban lazán otthagytam volna, mert nem fektettem túl nagy hangsúlyt a munka utáni söprögetésre.


A munkát végülis ismét kettő után sikerült befejeznem, így már nem volt indulásom elmenni a többiekkel a sportközpontba pingpongozni. Pedig azt mondták igen jó móka volt. Remélem lesz legközelebb.




Szóval én ezt csináltam...

...amíg a többiek ezt.


Estére már igen fáradt voltam, de azért egész kellemes hangulatban telt a munkaidő. Ezek a mostani vendégek kedvesek, aranyosak úgyhogy lehet velük jópofáskodni.


Május 5.


Ez bizony egy igen tartalmas nap volt. Felkeltem ebédidőben, megkajáltam majd realizáltam, hogy milyen csúnya idő lett, meg az orrom is tele volt, úgyhogy gondoltam legjobb lesz ha még ledőlök egy órácskára...


Délután fél ötkor keltem. Indulhatott a munka.


A turnus utolsó napja volt, így kikerült a pultra a kéregetős pohárka, melyben zárás után sem volt sokkal több pénz, mint amennyi eredetileg volt benne. Kicsit elszomorított, hogy telt háznál sikerült beállítanom az új negatív jatt rekordomat, pláne annak fényében, hogy ezzel a társasággal egész héten elég jó viszonyban voltunk. Kifejezetten dühös voltam. Arra jutottam, hogy a tököm kivan azzal, hogy kurválkodok, akkor is mosolygok amikor legszívesebben ütnék és még eredménye sincs... Másnap megerősítést kaptam, hogy nem velem volt a baj, mert a nagy edénybe, amit reggel tettek ki a vendégeknek, sem került túl sok pénz...


Május 6.


Strip. Jut eszembe, még nem is beszéltem a kedvenc bolond öregasszonyunkról. Igazából én csak egyszer láttam a folyosón kószálni, miközben láthatóan fogalma sem volt róla, hogy hol van tulajdonképpen, de a többiek meséltek róla ezt-azt. Például, hogy egyik nap hirtelen felindulásból lehúzta az ágyneműjét. Michael megkérdezte tőle, hogy mért volt erre szükség? Netán koszos volt? Nem nem. Egy kés volt benne... Legalábbis a néni úgy képzelte...


Aztán egyik éjjel hajnali négykor felhívta ugyanez a néni Beát. Ilyenkor nála csörög a recepciós telefon. A készülékbe nem sok értelmeset tudott mondani a mi kis bolondunk, úgyhogy Bea kimászott az ágyból, hogy utánanézzen a dolgoknak. Végül megtalálta a nénikét aki épp az egyik folyosón csámborgott és láthatóan nem tudott a világáról. "Csak sétálok...". Szegény néni. Nem tudom mi maradhatott meg a fejében, erről a kis utazásról...


Elkalandoztam. Szóval strip. Kicsit felmérgesítettem Briant meg Ruth-t (mert ő is itt volt), mert túl sok párnahuzatot tettem egyszerre a ruhaszárítóba, pedig múltkor megmutatták, hogy az egy mosógépből kiszedett huzat adagot ketté kell osztani két szárítóra. Elfelejtettem. Van ilyen. Aztán Brian szólt, hogy ezt nem így kéne, úgyhogy onnantól csináltam a helyes módszerrel. Aztán megjelent Ruth, elkezdett csapkodni egy lepedővel és torzult arccal rám kiabált, hogy "Mit tanítottam?! Motherfucker!" (ezt angolul írom, mert szerintem elég magyartalan az "anyabaszó" kifejezés). Aztán mondtam neki, hogy "Nyugi, nyugi elfelejtettem, de most már jól csinálom. No para!". Éles váltás. Széles vigyor. "Jajj Máté, csak vicceltem.".... Vagy nagyon furcsa humora van ennek a Ruthnak, vagy gyakorló elmebeteg. Döntse el ki-ki maga.


Munkám végeztével még egy kis vallatásban is részem volt. A vallatótiszt Brian volt...
- Hol van a hűtőd most? Mit csinálsz vele?
- A szobámban, de nem használom.
- Használhatod, de ne tedd a padlószőnyegre. Cigis dobozokkal mi van?
- Leszedtem őket a falról.
- Helyes. Hősugárzó? Tied?
- Igen. Én vettem.
- Rejtsd el!
- Rendben.
- Jól van. Mehetsz!


Mondjuk a "Rejtsd el!" felszólítással kissé össze lettem zavarva. Most akkor tulajdonképpen ki elől kell rejtegetnem a hősugárzót? Eddig azt hittem Brian elől... Ki érti ezt?


Este új csoport. Első blikkre rendben vannak. Azt leszámítva, hogy kilenc üveggel vásároltak egy féle borból, ami komoly félelmet keltett bennem, mert ha így folytatják, már következő napra sem lesz elég. A legközelebbi áru pedig csak egy hét múlva érkezik. Borzasztó, hogy hiába próbálok a vendégek igényeinek megfelelően árut rendelni, ha aztán jön egy új csoport teljesen új igényekkel. Stresszes meló ez a vendéglátózás...


Május 7.


Olyan rég voltam már a tecsóban, úgyhogy ezen a szép napon ellátogattam a drágába. Izgis volt.


Este a bárban folytatódott a vörösbor party. A legnépszerűbb típusból el is fogyott az összes, így elkezdtem elpasszolgatni a többit. Erős a gyanúm, hogy nem fogjuk megúszni ezt a hetet anélkül, hogy Briannek el kelljen mennie a tescoba borért. Tizenöt-húsz üveg fogy el esténként, amikor normál esetben egy hét alatt nem adok el ennyit. Viszont mindennek megvan az előnye. A boros poharakat könnyű törölgetni mosogatás után mert belefér a lapát kezem a nagy szájukba.


Meló után kicsit lenéztem a Markie-ba ahol egy kellemes iszogatásban volt részem Lynnseyvel, Guryvel, Palival (egy magyar srác egy másik szállodából) és Pali főnökével. Már csak azért is kellemes volt mert gyakorlatilag mindent Pali főnöke fizetett és amikor pénzt akartam neki adni csak a középső ujjával válaszolt. Aztán még meg is jegyezte, hogy neki több pénze van, mint nekünk összesen, ami valószínűleg igaz is volt, úgyhogy innentől kezdve nem ellenkeztem. Csak ittam amit elém tett... Jó móka volt.


Május 8.


Sikeresen átaludtam az ebédet, úgyhogy most elég éhes vagyok. Úgyhogy ha hibákat találtok ebben a bejegyzésben, az kizárólag azért van, mert a korgó gyomrom elvonta időnként a figyelmemet.

2 megjegyzés:

  1. Helló Mac, remélem már sikerült azóta megtömni a pocakodat. Jómagam nem féltelek, tudom, hogy föltalálod magad, de hétvégén Pécsett voltam, s Béla bácsi aggódott, nehogy "alkohol problémáid" legyenek. ;o)
    Ahogy most olvasom a naplódat, azért én is elgondolgodtam kicsit, hogy több egymást követő napon is meglátogattad a Markie-t. Remélem csalánba nem csap a mennykő, de azért figyelj a mértékre. Ne a vödör legyen. :o)
    Ruth-on még gondolkodom, innen nem könnyű korrekt diagnózist fölállítani, mindenesetre elgondolkodtatóak ezek a hirtelen hangulatváltások. Vigyázz magadra, és készülj, már csak egy hónap és megyünk... :o)

    VálaszTörlés
  2. Ne aggódjatok, messze vagyok az alkohol problémáktól. Akár hiszitek, akár nem, az angol kommunikációs készség fejlesztésére a legideálisabb helyszín a Markie. Csupán nyelvgyakorlás céljából látogatom olyan sűrűn:)
    A mértékre is figyelek: kinőttem már abból a korból, hogy a vödör legyen az. Egy szóval aggodalomra semmi ok.

    VálaszTörlés