Skóciai kiképzés: Június 30 - Július 3.

Akkor ahogy múltkor ígértem, pár kép rólam, a kvízmesterről...

Tipikus pillanat: "Ezt a szót vajon, hogy kell ejteni???"

Nyuggerék áhítattal hallgatják a mestert.

Június 30.

Új csoport. Végre megint teltház. Végre megint élek. Amikor a többiek elkezdenek sírni, hogy "jajj mennyi szobát kell takarítani", akkor jön az én időm. Ennek ellenére mérsékelt volt csak a pörgés, de legalább egyetlen üresjárat sem volt, amikor csak bambán kellett volna ácsorognom a pult mögött.

Július 1.

Már azt hittem, hogy a biológiai órám beállt az ebéd előtti 11:40-es kelésre (végülis nincs az olyan későn, hogy ne bírjak magamtól felébredni), de tévedtem. A telefonom pont valamikor az éjszaka közepén merült le, így reggel nem ébresztett. Így hát fél egykor arra riadtam fel, hogy Attila dörömböl az ajtómon, hogy akarok-e ebédet... Rendes gyerek, félretett nekem egy adagot... De vajon mikor keltem volna, ha nem ébreszt fel?

Briannel időnként kezd meggyűlni a bajom. Az egy dolog, hogy mindig a kasszából vesz ki pénzt a cigijére meg erre-arra, viszont az, hogy egyre többször felejti el visszatenni, hangyányit bosszantó... Ezen a napon például jelentettem neki, hogy nyitáskor öt font hiány volt. Nézett rám bamba szemekkel: "Nem én voltam."... Aztán fél óra múlva bejött a bárba, hogy mégis ő volt. Meglepő fordulat... Hirtelen nem ugrott be neki... Majd elkezdett kotorászni a zsebében, amiben volt három font, és megígérte, hogy mindjárt hozza a maradék kettőt... Azóta is hozza...

De ez még a jobbik eset. Van amikor már nagyban megy a munka és akkor jön be és kezd el nyúlkálni a kasszába. Aztán amikor zárok és van mondjuk tíz font hiány, találgathatok, hogy én csesztem el valamit, vagy Brian felejtette el visszatenni a cigipénzét. És hát csak nem csapok rá a kezére ilyenkor, hogy "bammeg Brian, ne nyúlkáljál!". Mégis csak a főnököm. Néha meg a saját pénzemből pótolom a hiányt, mert azt hiszem, hogy én hibáztam valahol. Aztán lehet, hogy nem is.

Az meg a másik, hogy időnként szeret elcsenni egy-egy üveg bort. Nemrég törölni kellett az egyik csoport valamelyik napi programját a rossz idő miatt, így kompenzálás gyanánt mindenki kapott egy pohár bort. Felhasználtunk erre kilenc és fél üvegnyit. A maradék fél üveget eladtam poharanként, és felírtam így tíz üveg felhasznált bort az erre kinevezett noteszkébe. Azaz csak írtam volna, ha nem jön Brian, hogy írjak inkább tizenkettőt. Úgy biztosan minden rendben lesz a hó végi standolásnál... Ó, gondoltam, milyen jófej ez a Brian. Segít, hogy semmiképp ne legyen bibi a készlet ellenőrzésekor. Frászt! Most jöttem rá, hogy azt a két üveg bort egész egyszerűen magának íratta fel. Így azokat gond nélkül elcsenhette, ha olyanja volt. Pff, skót.

Most viszont jól megszívta. A kedvenc bora helyett ugyanis egy újfajtát kell árulnunk. Mondjuk a régi típusból még el akartam adni mindet, de amikor már csak három üveggel volt, mondta, hogy azt már ne áruljam. Majd amikor nem voltam a bárban, sunyiban el is hurcolta őket. Erről be is számolt nekem, és közölte, hogy semmi gáz, mert beütötte a kasszába és kifizette. Mosolyogtam egyet, mondtam, hogy jó, és ennyivel letudtuk. Ő is tudja, hogy én tudom, hogy egy kanyi vasat sem fizetett azokért a borokért. Mindegy. Kicsire nem adunk.

Július 2.

Jó kis nap volt. Alex helyettesítette Briant, úgyhogy alapból megvolt a megfelelő hangulat. Sőt most kifejezetten elemében volt, úgyhogy igazán jókat lehetett vele hülyéskedni. Teljesítményének csúcsát azonban estére érte el, amikor kedvet kapott egy kis transzvesztita műsorhoz a bárban. Szerencséjére Billy volt az esti haknibetyár, aki mindig minden körülményekben partner, ha egy kis baromkodásról van szó.

A műsor lényege, hogy Alex (köhöm, Alexandra) olykor-olykor betévedt a bárba különböző női ruhákban és parókákban és erotikusnak szánt tánccal szórakoztatta az elképedt öregeket. Időnként egy guriga wc papírt is végig ráncigált a báron, meg egy hatalmas cserepes növényt cipelt be, amit szerelmetes tekintettel Billy-nek ajándékozott, később pedig egy portörlésre való szőrpamaccsal buzerálta a vendégeket.

A közönség nagy része vette is a lapot és harsány röhögéssel jutalmazta Alex kisded játékát, de felfedeztem néhány konzervatív őskövület fején a méla undort, amit egy nőnek öltözött férfi seggriszálása ki tud váltani a fajtájukból.

Íme néhány kép Alexandra első fellépéséről:

Szoknya, a viharban kidőlt angol zászlóból...

Kelletti magát a kis "hölgy".

Persze Henry se maradhatott ki a buliból...

A báros móka után egy nagyszabású bulival zártuk a napot, amit Lynnsey búcsúztatására szerveztünk. A helyszín a Markie illetve az én szobám volt. És hát hogyismondjam? Jól sikerült a buli...

Egy-két képet ennek kapcsán is megosztok veletek, de ezek nem fogják visszaadni az este fergeteges hangulatát, mert még viszonylag korán készültek. Viszont a későbbi "ereszd el a hajamat" életérzést tükröző művészi feltételeket sajnos nem áll módomban az interneten elhelyezni. Egyrészt, mert a szobámban készültek (és mivel voltak már botrányok másik szállodákban közös bulizások miatt, gondoltam nem ráncigálnám semmilyen módon az oroszlán bajszát), másrészt meg mert Jonel is jelen volt, akinek aztán igazán semmi keresnivalója nem lehetett a szobámban. A helyzet komolyságát mutatja, hogy például Alex azért nem csatlakozott a bulihoz, mert nemrég együtt iszogatott valamelyik szálloda staff-jával, ami valahogy eljutott Ruth fülébe, aki természetesen egyből jelentette az esetet a vezetőségnek. Hogy mért? Mert egy tahó. Komolyabb gondja szerencsére nem lett Alexnak a dologból, azon kívül, hogy Andy behívatta magához egy kis elbeszélgetésre, viszont ez pont elég volt ahhoz, hogy ne merjen együtt bulizni velünk.

Lényeg tehát az, hogy szaftos képek nincsenek. Pedig lenne mit mutogatnom. A leértékelt Gold Label Johnnie Walker megtette a hatását, na... Amúgy nem nőtt befelé egyikünk haja sem ettől a méregdrága lőrétől. Dehát egyszer élünk, ki kellett próbálni.

És akkor íme az összes kép, ami nem a szobámban készült. Legalábbis, amik a Feri gépén voltak. Majd még lehet, hogy mások fotói is a birtokomba kerülnek, és ha érdemesnek találom őket, utólagosan fellököm nektek ide. Természetesen én egyik képen sem vagyok rajta, mert ekkor még dolgoztam...