Április 26-28. - Fókák, forró whisky és egyéb állatságok

Április 26.


Annyira szép idő volt. Egész délután a házikóm előtt ücsörögtem ölemben a laptopommal a napsütésben. Hát ilyet is lehet időnként skót földön. Meg is pirultam kicsit. Igaz, csak a bal oldalam, mert a másik felemet árnyékba kellett helyeznem, hogy lássak valamit a monitorból. De legközelebb majd fordítva ülök.


Este megérkezett az új csoport, a sok-sok írrel. Az előző hét szenvedéséhez képest úgy röppent el a munkaidő, hogy alig vettem észre. Mondjuk valószínűleg fogok én még ezekkel szenvedni is. Ez ugye az első nap volt, egész napos utazás után. Fáradtak voltak az öregfiúk. Ráadásul az Ír csoport amúgy is a szokásosnál később érkezett. Szóval gyanús, hogy ez csak bemelegítés volt. De így is pörögni kellett, mint a búgócsiga.


Komolyabban csak egy vendég verte ki a biztosítékot. Kért egy Baileys-t Lemonade-del. Gondoltam tudja, mit akar, úgyhogy kérdés nélkül összekutyultam neki a dolgot. Majd tíz perc múlva visszajött és mutatta, hogy mi történt az italával. Hát az történt, ami a citromos teával is történik, ha összekevered tejjel. A Baileys-ben található tejszín a Lemonade-től összeállt túrós trutymákká. Juj de meglepő... Kért tehát a bácsi, egy sima Baileys-t. Kitöltöttem neki, mondtam az árat. Majd közölte, hogy ő ezért nem fizet mert az előző tönkrement. "Az agyad ment tökre, te agyalágyult seggfej!" gondoltam magamban, majd  illedelmesen megjegyeztem, hogy nem az én hibám, hogy "tönkrement az ital", de addigra sarkon fordult és lelépett, mert egyértelműnek gondolta, hogy neki jár az ingyen pia azért mert idióta. Vannak olyan helyek, ahol az ilyen italokat az alkalmazott béréből vonják le. Ha ez a hely is ilyen lenne, valószínűleg csúnya vége lett volna a történetnek. Így is felhúztam magam, de akkor tuti, hogy a fickó fejét leordítottam volna a helyéről.


Április 27.


Délután úgy döntöttünk a srácokkal, hogy újabb turistázást iktatunk be a szürke hétköznapokba. Az aznapi projektünk egy fóka néző hajókirándulás volt, ahol nagy szerencsénkre valóban találkozhattunk egy kis szigeten sütkérező fókatársasággal. Készültek is fényképek a jeles eseményről, amik közül párat most meg is osztok veletek. Íme:

A várakozás pillanatai.

Azoknak, akiket érdekelnek az obani látnivalók háttértörténetei. (Rákattintasz a képre, megnézheted szép nagyban)

A hajónk előáll.

Linnsey az útitársunk, a fél lábú, fél kezű kalózcsávó kardját markolja.

Távolodunk Obantől...

... és a munkahelyünktől.

Highland cows. Végre velük is találkozhattam személyesen.

Barátkozz a kalózzal!

Fókacica.

Napoznak a fókák a kis szigetükön...

Oban, hazafelé.

A várrom az óceán felől.

Kötelező csoportkép. Matej-on és Guryn kívül mindenki itt van. Matejnek nem volt kedve jönni, Gury meg kettőtől a recepción csücsült.

Hazafelé...

Erdei utacska a szálloda mögött. Általában innen közelítjük meg a szintén a szálloda mögött található staff negyedet.

Hajókázás után én rohanhattam is vissza a szállodába nyitni a bárt. Egészen jól klappoltak a dolgok. Ügyesen megbirkóztam az Ír alkoholista rohammal. Zajlott az élet.


Apró fennakadás volt csupán, amikor az egyik vendég "hot whiskyt" rendelt. Sajnos nem tudtam mire vélni a kívánságot, úgyhogy emberünknek muszáj volt elmagyaráznia, miről is van szó... Gondoljatok csak a hideg téli estékre, amikor nincs is jobb egy kellemes forralt bornál, ne adj isten egy rumos teánál. Na már most ezeknek a kellemes téli italoknak az Ír (vagy angol) megfelelője a következő:


Hot whisky
Egy pohárba tölts egy-másfél deciliter forrásban lévő vizet (nem viccelek, el lettem küldve a konyhába, hogy rendesen forralt legyen a víz). A forró vízbe tolj bele legalább egy feles whiskyt, majd ízesítsd cukorral. Végül egy szelet citrom és kész is a kellemes szívet, lelket melengető kortyolnivaló.


Nem tudom, hogy ezt érdemes-e kipróbálni, de az biztos, hogy a gyomrom fordult egyet a tengelye körül amikor elképzeltem, hogy ezt nekem kéne meginnom.


Forralt whisky után jöhetett a hideg zuhany és a sokkos állapot. Brian megjelent a bárban, hogy adjam oda a szobám kulcsát, mert jelzett a füstjelző. Az én szobámban. Egy másodperc alatt a vérnyomásom a tízszeresére emelkedett. Egyrészt azért, mert el nem tudtam képzelni mi füstölöghet a szobámban, másrészt azért, mert a szigorúan tiltott hősugárzóm vígan sugárzott a szobámban, amit biztosra vehettem, hogy Brian ki fog szúrni és kicsit sem lesz elragadtatva tőle. Körülbelül fél óra múlva tért vissza és jéghideg tekintettel közölte, hogy ki fog nyírni. De olyannyira jéghideg tekintettel, hogy komolyan elhittem, hogy meg is teszi. Félénken megkérdeztem, hogy mi történt... És hogy mi történt? Először is a hűtő, amit egyébként az alattam lévő másik staff szobából csórtam, kifüstölt. Első probléma: mit keres nálam az a hűtő? Egyébként ez a hűtő egy általam vásárolt hosszabbítóval a szoba előterébe volt elhelyezve, mert olyan traktor hangja volt, hogy nehezen lehetett mellette aludni, amikor bent volt. Második probléma: Honnan van a hosszabbító? (feltehetően Brian azt hitte, hogy a szállodából csórtam). Harmadik probléma: Hogy jut eszembe a padlószönyegre tenni a hűtőt és pláne is hogy jut eszembe hosszabbítót használni, amikor az tök veszélyes cucc (ezt mondjuk nem teljesen értettem)? Negyedik probléma, ahogy sejthettük: Mi a szart keres hősugárzó a szobámban? Végül ötödik probléma: Takarítsam le a cigis dobozokat a falról! Ez utóbbi gondolom már csak azért kellett, hogy ha már lúd, legyen kurva kövér...


Hát nem hiányzott, hogy Brian ennyire kiakadjon rám, de bízom benne, hogy azért nem fog mostantól kezdve szirré-szarrá szívatni... Hát meglátjuk...


Egyébként erősen gyanítom, hogy az a szerencsétlen hűtő minden körülmény között megadta volna magát, mert szerintem nem véletlenül adott ki magából Zetor traktor hangokat. Amúgy meg a szellőzője hátul van neki, úgyhogy a padlószőnyeg nem nagyon befolyásolhatta a kimúlását... Valahogy nem volt kedvem ezt elkezdeni magyarázni Briannek... Mindenesetre kíváncsiságból bedugtam a hűtőt a konnektorba és meglepő módon még mindig ment a maga zúgós módján. Persze nem kockáztattam meg, hogy úgy is hagyjam, de mindenesetre furcsa volt. Meg az is furcsa volt, hogy várakozásaim ellenére a hősugárzóm a szobámban maradt. Kihúzta ugyan Brian a konnektorból, de nem kobozta el. Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy behúzza. De a legmeglepőbb számomra az volt, hogy semmiféle füstszagot nem éreztem. Gyakorlatilag semmi gyanús, árulkodó jelet nem találtam. Még az is lehet, hogy egyszerűen a tűzjelző készülék hülyült meg egy pillanatra... Mindenesetre a cigarettásdoboz installációmat levettem a falról és elhelyeztem a szekrényben, mert kidobni mégsem volt szívem, a hősugit eltettem biztos helyre (mióta nem fagy éjjelente, meg lehet lenni nélküle), a hűtővel meg nem tudtam mit kezdeni. Ott maradt hát a szobámban dekorációnak.


Április 28.


Eljött a várva várt szabadnap. Délben mikor keltem és elbattyogtam a konyhába ebédelni, Brian képéről még mindig gyilkos tekintetet lehetett leolvasni. Itt tarunk most.