Új turnus. Nagy rakás spúr öregember gyülekezete. Összesen 30 pence borravalóval verték ki a szememet az egész esti fáradozásaimért. Pedig annyira szépen mosolyogtam. Remélem azért utolsó nap a "Thank you"-s poharacskámmal kedvesebbek lesznek és kompenzálják a garasosságukat. Ha nem, hiszti lesz.
Március 31.
Számomra eddig ismeretlen haknibetyár érkezett este, hogy szórakoztassa a közönséget. Egy bizonyos Billy... Ez az ember egy vicc. Az a tipikus "önmaga paródiája" típus. Félig piros, félig párducmintás ing, csuklószorító (Adidas típusú), hiányos fogsor, ventilátor (tudjátok, olyan Lukács Laci féle), szinti, gitár, kislámpa (ami megvilágítja emberünknek a kék mappában található dalszövegeket) és minden egyéb mi szem- szájnak ingere... Két szám szünetében arctörlés egy gyönyörű kék törülközővel, amit időnként csak simán a tarkójára terített, akár Rambo. Csak rá kellett néznem és mindig felvidultam.
Miközben hallgathattam Billy nagysikerű nyugdíjas muzsikákból összeállított műsorát, a vendégek is gondoskodtak a szórakozásomról. Az egyik például elballagott az asztalától egészen a pultig, ami alatt el is felejtette, mit akar inni az asszonykája. A saját kérését sikeresen elhadarta, majd tíz percig hulla merevséggel töprengett, hogy mit is akart a felesége. Én meg csak vártam és vártam. Míg végül az asszony megmentette a helyzetet és ő is odafáradt, és elárulta mit szeretne inni. Azt amit tegnap. Még én is emlékeztem rá, mi volt. Oké, piák kitöltve. "2 font 60 plíííz". Erre a bácsi felocsúdva a merengésből "Tegnap csak 2,50 volt!". Erre bezzeg emlékszel bökdmeg?! Hiába, nincs az az időskori szenilizmus, ami a szarrágóságnál erősebb lenne... Erre a bölcsességre jöttem rá az ügy kapcsán... Egyébként lehet, hogy tényleg véletlenül 10 penivel kevesebbet kértem előző alkalomkor, de akkor inkább örüljön neki és fogja be a száját.
Ez volt Alex utolsó napja az Alexandrában. Ami azért kicsit elszomorított minket, nem csak azért mert tudjuk, hogy ezután a drága egyetlen Rutink veszi át a helyét, hanem mert egészen megszerettük a forró hangulatot, amit teremtett. De mondta, hogy jön majd partyzni. Búcsúzóul szereztünk neki pár kellemes pillanatot. Feri például a konyhában olyan erotikusan nyalta le a kezéről a rácsöppent csokiszószt, hogy Alex elolvadt a gyönyörűségtől.
Búcsúzóul még felkészített minket arra is, hogy Ruth rosszabb formában van mint valaha. Megcsapta a hatalom szele és úgy is viselkedik állítólag mint ha ő maga lenne az atyaúristen. Hát meglátjuk. Lehet, hogy csak Alexra féltékeny amiért ő rendes menedzser lesz, nem csak helyettes. Bár Alex azt mondta, hogy neki a helyettes menedzserség volt az álommeló: egyik szállodából a másikba mehetett, kicsit lehetett főnök, de mindenféle felelősség nélkül.
Április 1.
Éljen, éljen kellhettem reggel. A létszámhiányból kifolyólag be lettem fogva egy kis reggeli felszolgálásba. Ami végül is nem akkora gáz, ha utána nem kell szobákat is takarítania az embernek. Meg így legalább ebédidőre éhes lettem és jó ízzel le tudtam gyűrni az aznapi moslékot, ami rögtön kelés után nem mindig sikerül.
Este a bárban ismét Billy. Szerencsére nem az előző napi kabaréfigura, hanem a korábban már említett, stand-up-os, gitáros, vicces csóka. Rá kellett jönnöm, hogy ha ez a fickó van, a forgalom automatikusan a kétszeresére növekszik. Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha közben Murphy barátunk nem baszott volna ki velem olyan csúnyán. Körülbelül fél óra leforgása alatt a következő pár apró zavaró körülménnyel kellett megküzdenem: egy söröshordó kiürülése, még egy söröshordó kiürülése, egy boros box kiürülése, még egy borosbox kiürülése, lemonade (ami nem limonádé, hanem ilyen Sprite szerű szénsavas lé, amit gyakorlatilag minden piába kérnek pluszban a vendégek) box kiürülése... Csak rohangáltam a raktár és a bár között, mint egy hülye miközben a vendégek türelmetlenül toporogtak a pult előtt. Az már csak hab a tortán, hogy az egyik söröshordó cseréjénél olyan kis ügyes voltam, hogy fél liternyi sört sikerült a saját arcomba spriccelnem. De legalább a jobbféle sörünk volt, nem az a mocsok ihatatlan McEwans. Lényeg az, hogy Murphy a hülye törvényeivel együtt elmehet a búsba.
Április 2.
Szabad a nap. Én nem tudom, mi van velem, de olyan szintű "semmihez sincs kedvem" állapot tört rám, hogy elképesztő. Pedig még a nap is süt. Pedig még Javier meg Andrew az úszómedencénket is kipróbálta, és hívtak engem is. De semmi. Csak döglődök. Na majd estére összekapom magam: Melanie búcsúbuli...
Na és akkor még egy képecske a végére. Munka után éjszaka, ha kinézek az étterem ablakán így néz ki az Óceán:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése