Most jöttök ti!

Kedves olvasóközönségem! 

Arra gondoltam, hogy ha már én elárasztalak titeket, mindenféle izgalmas és kevésbé izgalmas élményekkel, ti se hanyagoljatok el engem. 

Úgyhogy arra kérek mindenkit, aki szívén viseli a sorsomat, hogy tegye szebbé a napjaimat azzal, hogy írjon nekem minimum egy sztorit, ami októberben esett meg vele, vagy akárkivel aki számomra érdekes lehet! Szóval jöhet pletyka, vicces vagy nem vicces történet, vagy akármi, amiről úgy érzitek, hogy számomra kicsit is érdekes lehet!

Küldhetitek e-mailben, itt kommentben, facebook üzcsifalon, vagy ahogy jólesik. ű

Hajrá-hajrá!

***

Amíg gondolkodtok elmesélek pár dolgot én is, ami az előző bejegyzésem óta történt velem. Mondjuk egyre kevesebb az újdonság, de azért mindig történik ez-az.

Tegnap például egy számomra már teljesen megszokott strip-day volt... Egy hangyányit ugyan többet kellett szenvednem a szobák takarításával, mert amíg nem voltam Oban-ben, addig Gudjon (az izlandi srác) takarította a szobáimat és  ő azért nem a legalaposabb gyerek. De amúgy szerintem bírja a búrámat. Felajánlotta például, hogy esténként átmehetek a szobájába filmet nézni amíg nincs saját laptopom, mert ő hozott egy csomó jó mozit. 

Kicsit megijedtem azért, hogy rajtam akarja levezetni a felgyülemlett szexuális energiáit, úgyhogy a biztonság kedvéért rákérdeztem a dologra. Természetesen azt válaszolta,  hogy minden álma én vagyok. De ez persze csak poén volt... Egyelőre még nem néztünk együtt filmet.

***

Ma végre éreztem az erőt! Egy átlagos szobát ma már én is képes voltam kábé öt perc alatt kitakarítani. Ilyen az igazi sikerélmény. Mondjuk annyit csaltam, hogy a törölközőket bekészítettem előre a fürdőszobákba, így azokra már nem kellett időt pocsékolni takarítás közben. De azért így is elég jó vagyok. Mondjuk Attiláék mesélték, hogy volt egy srác, aki kevesebb mint kettő perc alatt ki tudott takarítani egy szobát. Mérték stopperrel. Mondjuk ő állítólag úgy tolta, hogy egyik kezével törölgetett, míg a másik kezében lévő tisztítószeres spray-jel már fújta a következő felületet...

Takarítás közben egy újabb sztereotípiával gazdagítottam a gyűjteményem. Most az angolokkal kapcsolatban. Merthogy angol csoportunk van. Tegnap érkeztek. Eddig egy éjszakát töltöttek a szállodában. Mégis tizenegy szobában huszonkilenc törölközőt kellett cserélnem. Ráadásul úgy, hogy a legtöbb kádon látszott, hogy nem használták. Én nem tudom, de ezek lehet, hogy azt hiszik, hogy az a wc-papír. Vagy csak poénból dobálják a kádba a tiszta törölközőket. Szóval az angolok a szállodákban pazarolják a törölközőket. Mondjuk Mike-nak - aki egy emeleten dolgozik velem - csak négyet kellett cserélnie, úgyhogy lehet, hogy az újdonsült sztereotípiám nagy átlagban nem állja meg a helyét, de annyi baj legyen.

Viszont az angolok is vágják Puskás Ferencet. Legalábbis azok az öregek, akik az Alexandrába jönnek.

***

Munka után új feladat elé állított Feri. Nekem kellett levágnom a haját. Van neki egy menő kis hajnyírógépe, amit a kezembe mert adni. Hiába mondtam neki, hogy én még soha életemben nem csináltam ilyet, azt mondta, hogy az mindegy. Meg különben is ő a konyhán dolgozik, ki nem szarja le ott, hogy néz ki. Pláne, hogy amúgy is sapka van a fején. Ő tudja.

Végül elégedett volt a művemmel, és megdicsért, hogy milyen király vagyok, ahhoz képest, hogy először csináltam. Tényleg király voltam. Igaz, hogy a füle körül finoman szólva nem sikerült egyenletes vonalat vágnom, de mivel nem hagyta, hogy előbb eltávolítsam azokat a füleket a könnyebb hozzáférés érdekében, így magára vessen.

***

Tegnap megvettem a repülőjegyem hazafelé holidayre. Írjátok fel a naptárba, hogy január 16-án (ha minden igaz) otthon leszek jó sokáig.

Itt tartunk most. Épp szakad az eső. Most pihi. Este meló. Utána Daniela szülinapja valami - számomra még ismeretlen - bárban. Majd mesélek, ha ti is meséltetek.